Tudatosan is formálni kell nyelvünket!
Szűts László a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokról

Szűts László, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének főmunkatárs át kértük meg, hogy értékelje az adai Szarvas Gábor Nyelvmű- velő Napokon megtartott nyelvi vetélkedő részvevőinek teljesítményét, és mondjon néhány szót a nyelv- művelés legfontosabb feladatairól és lehetőségeiről.

    - Idén már kilencedszer vezettem a vetélkedőt, lassan én is jubilálok, nemcsak a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok. A vetélkedőn részt vevő gyerekek hasonló képességűek voltak, mint máskor. Hozzá kell tennem, hogy ezek a játékos nyelvi vetélkedők nem nyelvtani vetélkedők, nem azt ellenőrzöm, hogy mennyire tudják a magyar nyelv szabályait, a nyelvtant, nincsenek mondatelemzések stb. A gyerekek inkább játszani szeretnek, és játszva könnyebb a tanulás is. A kérdéseket úgy állítottam össze, hogy a magyar nyelvnek főleg a játékos elemeit szőjem bele. A kérdések elsősorban a szókinccsel foglakoztak, már a feladatlap összeállításánál is erre ügyeltem. A vetélkedő első, délelőtti részében a tanulók 10-12 kérdésre válaszoltak, ezek összetett kérdések voltak, nagyon ügyesen oldották meg, mintha kicsit jobbak lettek volna, mint délután a színpadon. A kérdések között volt helyesírás, szólás, közmondás. Valójában ilyenkor arra vagyunk kíváncsiak a tanárokkal, hogy a gyerekek mennyire ismerik a szókincset, a rokon értelmű szavakat, szólásokat, közmondásokat. Örömmel mondhatom, hogy jók a tapasztalataim. A szóbeli vetélkedőn például a szemes szólásokat kértem, és nagyon gyorsan válaszoltak a gyerekek, pl. a Szeme sem áll jól, a Szemesnek áll a világ stb. közmondásokkal.

    Ügyesek voltak az oda-vissza szavak kitalálásában is, pl. "ragu" és "ugar", de amikor azt kértem egy fordulóban, hogy képezzenek igéből főnevet, melléknévből igét, akkor már akadozott egy kicsit a válaszadás, egy kis segítségre volt szükség a szóképzés terén. Azt akartam, hogy érezzék a segítőkész szándékot, hiszen mi nem osztályozunk, nem buktatunk, mi dicsérni szeretnénk, hogy a tanulóknak legyen sikerélményük és szeressék a magyar nyelvet, a magyar nyelv szavait, a magyar nyelv szólásait. Itt már kicsit döcögősebb volt a játék.

    A játék vége felé' volt még a tarsolyomban tartalékban kétszáz kérdés, és támpontként elhoztam magammal a tavaly megjelent könyvemet, a Szójáték- tár címűt, amely kétezer vetélkedős kérdést tartalmaz, hogyha netán szükség lesz rá, akkor azt is elő tudjam majd venni, de nem volt rá szükség, inkább a játékos fordulókból játszottunk minél többet, hogy a gyerekek boldogan és szívesen válaszoljanak, és sikerélménnyel távozzanak a rendezvényről.

    - A közönség, a szurkoló gyerekek is játszhattak. A tanár úrtól hallottuk, hogy a padsorokban a nézőtéren könnyebb gondolkodni.

    - Ez természetes, a színpadon a reflektorfényben, ahol 20-30 másodperc gondolkodási ideje van egy kéttagú csapatnak, akkor nem is olyan könnyű meglelni a helyes választ. Ha mást kérdeznek, mindig könnyebb válaszolni.

    - A nyelvművelés távlataival kapcsolatban szükség van-e a tudatos irányításra, vagy hagyjuk a nyelvet a maga útján haladni, fejlődni?
    - A nyelvművelést, a nyelvünket lehet némiképpen tudatosan irányítani, nem mondom, hogy maradéktalan sikerrel, de ha pl. egy nyelvi hibát sokszor, újra és újra ostorozunk, az előbb-utóbb eltűnik a mindennapi használatból. Lehet a nyelvet tervezni, irányítani, pl. idegen szavak helyett magyar kifejezéseket ajánlunk. Pályázat révén új szavakat vagy szóösszetételeket alkotunk. A nyelv fejlődését kicsikét lehet befolyásolni, de nagyon nem. Vannak bizonyos folyamatok, amelyekre nehezen tudunk hatni, ilyenek a rövidülések, vagy az idegen szavak használata. Bár igyekszünk a rádió és TV révén hatni, hogy a magyar nyelv szabályait a nyilvánosság előtt megszólaló tévés vagy rádiós személyiség jól használja, alkalmazza.

    - A TV és rádió nyelvművelő műsorai a nyelvápolás célját szolgálják, van-e más eszköze is a nyelvésznek a vadhajtások nyesegetésére?

    - Csak az iskolák, ezenkívül semmi más. Az ismeretterjesztés az utóbbi 8-10 évben visszaesett a piacgazdaság miatt. Régebben sűrűbben hívtak meg bennünket nyelvművelő előadásokra, hivatalokba, intézményekbe vagy akár iskolákba is, ezekre a helyekre szinte már csak a magyar nyelv hetében jutunk el. Az iskola jó hely, ott megtanítják a gyerekeket a helyes írásra, olvasásra és beszédre, bár nem mindig a kívánt szinten, de a jó szándék megvan. Az érettségi után azonban gyakorlatilag megszűnik az iskola pozitív rá- hatása, maradnak a tévés és rádiós nyelvművelő műsorok, amelyek sajnos eléggé elvesznek a mai műsortengerben, és nem is fő műsoridőben kerülnek vetítésre. Kevés emberhez jutnak el a nyelvészek, a nyelvművelők üzenetei. A televíziónak a nevelő hatása mellett nagyon nagy a nyelvromboló tevékenysége, a kereskedelmi adók nem nagyon ügyelnek az igényes nyelvhasználatra, a tévéfilmek szinkron szövegére. A csatornák saját műsorai sem állnak mindig a helyzet magaslatán, gyakran hallunk műsorvezetőket rossz hangsúllyal, rossz hanglejtéssel, néha még nyelv- helyességi hibák is előfordulnak, ami nagyon szomorú. a közszolgálati televíziókban kicsit jobb a helyzet, de még ott is sok a tennivaló.

    - Környezetünkben sokszor látunk hibás, magyartalan feliratokat, különös és enyhén szólva furcsa reklámszövegeket!

    - Sajnos beleestünk abba a hibába, hogy majmoljuk a nyugati reklámokat, rendkívül sok az idegen szó. Van olyan cég Magyarországon, amelyik kizárólag angol nyelven hirdeti magát, amit üzleti szempontból sem értek, tudniillik 10 millió magyarból jelenleg háromszázezer tanult vagy tanul angolul, tehát a többi 9,5 millió meg sem érti, hogy mit hirdetnek.

    - A helyesírásra hogyan tudunk hatni?

    - A helyesírásunkat is sok minden rombolja. Egyrészt rombolják a számítógépek, nincsenek ékezetek stb. A szövegszerkesztő programok rombolják, a sajtóban sok a helyesírási hiba. A magyar napilapokban sok az elválasztási hiba, amit a szövegszerkesztő gépek követnek el, ezzel is szoktak mentegetőzni a szerkesztők. Magyarázatnak jó, de nem mentség. Sajnos sok a durva hiba.

    Pedagógusoknak nagy az érdemük és a felelősségük abban, hogyan beszélnek diákjaink. Egy pedagógus legyen az bármilyen szakos - igenis ügyeljen arra, hogy a tanulók előtt az osztályban igényes nyelvhasználatra törekedjen, és javítsa ki a diákot, ha valamit rosszul mond, ejt vagy ír. A szép magyar beszédre minden magyar pedagógusnak ügyelnie kell és nevelni a diákokat - mondta Szűts László.
 

Gergely József

Utolsó módosítás: 2006.11.02.