|
|
Szűts LászlóÜnnepi beszédTisztelt ünneplő Közönség! Kedves Hölgyeim és Uraim! Szép hagyomány, hogy néhány évtizede ünnepelni gyűlünk össze itt Délvidéken az őszi lombhullás idején, de nem az elmúlásra, hanem a múltra emlékezünk Szarvas Gábor szobránál. Mégpedig olyan múltra, amelyre büszkeséggel gondolhatunk. Ada is méltán büszke nagy szülöttjére, Szarvas Gáborra, a nyelvészre, a magyar nyelvművelés nagy alakjára, a Magyar Nyelvőr folyóirat első szerkesztőjére. A XIX. század második felében az anyanyelvvel való törődés, a magyar nyelv ápolása, gondozása a magyar tudós társadalom egyik legfontosabb közös feladata volt. Az ő áldásos tevékenységüknek is köszönhetjük, hogy nyelvünk alkalmassá vált a szépirodalom, a különféle tudományágak magas szintű művelésére, s nyelvünk az idegen nyelvi és más hatások ellenére is megmaradt magyarnak. Óhatatlanul is felvetődik a kérdés, vajon mi, az egy, ill. másfél évszázaddal később élő nemzedékek mennyire gondozzuk ezt az örökséget, mennyire követjük nagy elődeink példáját. A kérdésre csak szerény választ tudunk adni, bár az igyekezettel nincs baj, de ma már más korban, más időket élve, más körülmények között kevesebben és kisebb eredményeket tudunk felmutatni. Sajnos, a mai nyelvhasználatban sok káros jelenség figyelhető meg. A szép, választékos beszédet némelyek ásatagnak, régimódinak tartják, divattá vált a megszerkesztetlen mondat, alany és állítmány nélkül, az akadozó beszéd, a hadarás, a hebegés, a harsányan közönséges stílus, a nyelvi durvaság. Eme káros jelenségek terjesztésében, nem akarom mondani népszerűsítésében nagy szerepet játszik a mai elektronikus sajtó, divatosabban nevezve a média. Sokan úgy érzik, ha haladni akarnak a korral, ha modernek akarnak lenni, nekik is ezt a példát kell követni. Az utóbbi egy-két évben a nyelvi durvaság, a közönségesség, a bizalmas stílus megjelent a régebben kényesebb közéleti nyelvben is. Napjaink nyelvhasználatában tehát a magyar szavak nem megfelelő használata jelenti a fő veszélyt, nem annyira a sokszor szidott, elkárhoztatott idegen szavak alkalmazása. A rosszul megválasztott magyar kifejezés, a hiányos szerkezetű mondat, a hibás artikuláció, az idegenes hangsúlyozás és hanglejtés gyakran okozhat megértési, divatosabban mondva kommunikácós zavart. A szabatos, világos beszéd és fogalmazás fontos az élet minden területén, akár határainkon belül vagy kívül szólalunk meg magyarul. Különösen fontos nagyközönség előtt, televízióban, rádióban, hogy felelősen válasszuk meg kifejezéseinket. A kisebbségben élő magyarok felelősségérzete a beszédben még fokozottabban érződik. Szabályosan megszerkesztett mondataikkal, igényes mondhatnám „szlengmentes”, ízes beszédjükkel gyakran példát mutatnak az anyaországban élőknek. Bízunk abban, hogy az igénytelen nyelvhasználat az idők folyamán kimegy a divatból, s köznyelvünk, közéleti stílusunk, a sajtónyelv, a rádió és a televízió nyelve visszatér az érthető, változatos, színes és kifejező fogalmazáshoz. Mindezek mellett igazodva a mai kor igényeihez. A nagy elődök, így Szarvas Gábor példáját követve mi mindannyian, akik itt állunk Szarvas Gábor szobra előtt, azon munkálkodunk, hogy ez minél előbb bekövetkezzen.
Elhangzott 2005-ben a koszorúzási ünnepségen. |
Utolsó módosítás: 2006.11.02. |