Szabó Szabados Ilona ünnepi beszéde

Tisztelt ünneplő közönség, hölgyeim és uraim!

Szarvas Gábor, a múlt század nagy magyar nyelvésze, községünk szülötte előtt tisztelgünk évente a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok alkalmából. Ez az esemény ad alkalmat arra, hogy évente a múlt emlékeit, harcait idézzük, s ugyanakkor elmélkedjünk napjaink nyelvi problémáiról is.

„… Mint jelképes hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt.” Csak a kisebbségi sorsra ítélt ember érti és éli át igazán Tamási Áron erdélyi magyar író számunkra is megfogalmazott bölcs gondolatát. Igen, jelképes hatalom számunkra anyanyelvünk, önazonosságunk, önbecsülésünk, nemzeti hovatartozásunk kifejezője, ugyanakkor ereklye is a magyar szó, legbensőnk része, féltve őrzött kincse, amit tisztelettel, kegyelettel használunk. A hűséget jelenti egy nyelvi közösséghez, a szülőföldhöz, egy európai kultúrához, amely erőt sugároz, kitartást kölcsönöz, s valóban ezért „becsület illeti öt.”

Igen, az anyanyelv nem önmagáért van, hanem azért, hogy az embert, a társadalmat és a nemzetet jól szolgálja. S vajon mikor szolgálhatja az anyanyelv jól a társadalmat? Akkor, ha egy adott korban a közösség szereti, óvja, védi elődei nyelvét, amelyet rábíztak a századok, s továbbadja utódainak a kapott kincset. Tehát feladatunk, hogy jól sáfárkodjunk anyanyelvünkkel, ne kótyavetyéljük el szép szavainkat, ne szűkítsük, szegényítsük, hanem gazdagítsuk azt. Napjainkban bizony nem jeleskedünk ilyen sem pontból, ugyanis ma minden „tökjó” „borzasztó jó” vagy „klassz” az: elsőrendű, páratlan, csodálatos, kiváló, remek, pompás, nagyszerű, kitűnő, elragadó, fönséges, gyönyörű, szép, jó, stb. szavaink helyett. Pedig a mondanivaló megfogalmazásához a helyesen megválasztott kifejezések, gondolatgazdagságot is jelentenek. A jól megfogalmazott gondolat pedig maga az ember a maga igényességével vagy pongyolaságával, nemtörődömségével, hanyagságával, igénytelenségével. Mert jól beszélni és írni magyarul, igazából jellemkérdés, - vallja Illyés Gyula a nyelvművelésről szóló értekezésében.

Véleményem szerint jellemkérdés az is, hogy manapság rengeteg a trágár, goromba kifejezés nyelvhasználatunkban. Sajnos a tévé műsorok is ilyen példával szolgálnak, hiszen az akciófilmek, a Való világ szereplőinek nyelve sem példamutató, pedig de sok órát eltöltenek fiataljaink, gyermekeink a tévé előtt. Nagyobb gonddal több felelőséggel kellene tehát megválogatni a műsorokat tartalmi és nyelvi szempontból egyaránt, ha hatni akarunk ifjúságunkra. Ha már gyermekeink keveset olvasnak, legalább ahol közvetlenül hatni tudunk, azt ne mulasszuk el!

Kifogásolom továbbá, hogy egyik elismert kortárs prózaírónk díjazott családregénye hemzseg a trágár szavaktól. A minap a tévében éppen erről a jelenségről vallott az illető, mondván, ha ilyen a napi beszéd, a köznyelv, az irodalom nem hivatott arra, hogy ezen változtasson. Hát kik hivatottak jó példával szolgálni beszédünkben és írásunkban egyaránt, ha nem az írók, költők, a nyelvészek és egyáltalán az értelmiség? Értelmiségünknek nagyobb felelősséggel kellene viszonyulnia anyanyelvünkhöz! Szarvas Gábor, nagy magyar nyelvészünk példáját kellene követnünk! Ö a múlt században szerteágazó, kitartó, következetes munkájával, példát is mutatott erre.

---------------------

Elhangzott 2003-ban Szarvas Gábor szobrának megkoszorúzásán

Utolsó módosítás: 2006.11.02.