Szabó Szabados Ilona

A XIII. Gellért Sándor vers- és prózamondó

versenyen az adai diákok

A népköltészet ihlette magyar költő, tanár, Gellért Sándor emlékére tizenharmadik alkalommal szerveztek Szatmárnémetiben (Románia) 2002. december 6-8-án vers- és prózamondó versenyt, a költő halálának évfordulójára.

A verseny célja – állt a felhívásban – a kisebbségi magyar irodalom, a népköltészet és az egyetemes magyar irodalom népszerűsítése, anyanyelvünk ápolása, a tiszta szép magyar beszéd iránti igény felébresztése, ébrentartása. A versenyre benevezhetett a világon bárhol élő magyar műkedvelő versmondó, aki betöltötte 16. életévét. Mivel a Vadvirág Hagyományápoló Körben már évek óta működik szavalócsoport is, a két lelkes, kitartó és tehetséges középiskolai tanuló: Török Zselyke és Mészáros Gábor benevezett a versenyre. (Felkészítő tanáruk Szabó Szabados Ilona.) A válogató verseny után mi képviselhettük Vajdaságot ezen a vetélkedőn. A verseny irodalmi anyaga: egy szabadon választott vers vagy próza a kisebbségi magyar irodalomból, és egy szabadon választott vers vagy próza az egyetemes magyar irodalomból.

Mivel Szatmárnémeti tőlünk elég távol van, s a tél kellemetlenségeire is számíthattunk, a vasúton való utazás tűnt számunkra a legegyszerűbbnek. (Igaz, néha ültünk, máskor álltunk a fűtetlen kocsikban. Ezzel csak szemléltetni akarom, hogy az út nem is volt olyan zökkenőmentes). Egész napos utazás után 22 órára értünk a 150000 lelket számláló patinás nagyvárosba, Satu Mareba, ahol a román nyelven kívül más nyelvet nem akartak ismerni. Így hát nemigen tudtuk, merre vegyük az irányt. Azonban mindig vannak segítőkész, jó emberek, s a fogadóirodába irányítottak bennünket. Ott azután kárpótolt az izgalmakért vendéglátóink szívélyes fogadtatása. Hamarosan megtudtuk, hogy a 13 év alatt négy alkalommal vajdasági versmondók nyerték a versenyt, pedig hát a magyar nyelvterületnek minden részéről érkeznek versenyzők. Mondanom sem kell, hogy „inunkba szállt a bátorság”…

Szálláshelyünk a Szent Alajos nevét viselő katolikus kollégium volt, ott étkeztünk is. Másnap 10 órakor a református temetőben ünnepi műsor keretében megkoszorúztuk Gellért Sándor sírját, majd a verseny alapszabályainak ismertetése után a szavalók bemutatkozására került sor, s az ismerkedésre a zsűrivel. A szavalóverseny 16 órakor kezdődött az 1892-ben épült gyönyörű nagy színházban. Itt azután a hét tagú, szakemberekből (színészekből, tanárokból, írókból) álló zsűri előtt, igazi reflektorfényben mutatkoztak be a versenyzők. Mindenkit két szempont szerint bírált a zsűri a válogató versenyen: a szép beszéd és az előadó művészet szempontjából. A versek, illetve a prózai szövegek elhangzása után a zsűri értékelte a produkciót, útmutatást is adva a versmondóknak a további munkához. Ezt a munkaformát különösen értékelték versenyzőink, Zselyke és Gábor, hiszen érezték a jó szándékú segítségnyújtást a zsűri részéről. Egytől-tízig pontoztak. A mi két szavalónk az összegyűjtött pontszámok alapján továbbjutott a szavalóverseny döntőjébe. Erre vasárnap 10 órakor került sor. Itt másik verssel vagy prózai alkotással mutatkoztak be a résztvevők. A két nap eredményének összegezése után ünnepélyes eredményhirdetésre került sor. Mindkét adai tanuló szép eredményt ért el. Török Zselyke a Lorántffy Zsuzsanna Nőszövetség különdíját, Mészáros Gábor pedig a Gellért család különdíját kapta. Mondanom sem kell, nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen rangos rendezvényen megálltuk a helyünket!

Kísérőrendezvényekről is gondoskodtak a szervezők. Szombaton este az Adventtől karácsonyig virágkötészeti kiállítás megnyitóján vehettünk részt, vasárnap pedig Az Erdélyi Magyar Írók Ligájának jótékonysági gálaestjén, ahol közreműködött Sebő Ferenc és együttese. A vendéglátók, a szervezők mindent megtettek, hogy emlékezetessé és széppé tegyék számunkra azt a két napot, amelyet Szatmárnémetiben töltöttünk, ezt ezúton is szeretnénk megköszönni. Úgyszintén köszönettel tartozunk az adai Önkormányzatnak, a Vadvirág Hagyományápoló Körnek és a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesületnek az anyagi támogatásért, mellyel lehetővé tették, hogy eljuthassunk a XIII. Gellért Sándor vers- és prózamondó versenyre, ahonnan tudásban és élményekben gazdagodva tértünk vissza.