Szőcs Árpád

Tábla-dráma

Azt még fanyar mosollyal nyugtázhatjuk, ha valaki az ablakában díszelgő cédulán azt hirdeti: „üzlethelység kiadó”, vagy „here mag, szójadara eladó”. Már a rekeszizmainkat is ingerelheti, ha mondjuk Pista bácsi (aki a házát árulja) az érdeklődni szót így választja el: érdekl-ődni. Ám ha egy kis sétát teszünk Ada utcáin, s közben kissé jobban szemügyre vesszük az utcanév-táblákat, akkor bizony arcunkra fagy a mosoly.

Az utcanévtábla természetszerűen az utca kezdetén, végén és az utcasarkon található. Valamikor községünkben is így volt.  De hol vannak már azok az idők! Hol vannak már azok a táblák! Helységünkben az utcanévtábla már a fehér hollónál is ritkább jelenség. Az a néhány, még megmaradt tábla szinte már műemlékvédelmi intézkedést igényel. Még az a szerencse, hogy annak idején az utcanevet a házszámtáblán is feltüntették az illetékesek. E nélkül ma reménytelenül róhatnánk a nevesincs utcákat, kérdezgetésünkkel zaklatván a békés polgárokat.

Elismerést érdemel az a tény, hogy az utcanevek feliratozása a kétnyelvűségi elv maradéktalan tiszteletben tartásával történt. A szerb nyelvű szöveg szinte hibátlan. Ezzel szemben hihetetlen, hogy a magyar nyelvű feliratok között csak elvétve akad hibátlan. A nyelvi igénytelenség és hányavetiség iskolapéldái díszelegnek évtizedek óta a kapukon és a falakon. Pedig csak egyszerű nevekről, nem összetett körmondatokról van szó! Ha az akkori „felelős” szövegszerkesztő netán a magyar nyelv és helyesírás elleni merényletre készült, akkor megállapíthatjuk: a merénylet sikerült.

A legártatlanabbnak tűnő hibák az ékezeteknél jelentkeznek (Horvat, Szabó Szepesi Lászlo, Dosa András, Marcius 8., Jozsef Attila, Julius 7., Macedon, Pionir, KIss Ernö). Még a mindössze két betűből álló utcanév-felirat sem mentes a helyesírási hibától (lásd: Uj utca). Sportnyelven ezt abszolút világcsúcsnak nevezik. Akad olyan felirat is, amit talán még maga a névadó sem tudna első pillantásra azonosítani, mint például a Krizsan Mate utcában. A Flórián név latin eredete szerint virágosat, virágzót jelent, ám a Pergel Florijan utcában nem virágzó a helyzet a magyar helyesírást illetően. Magyarul nem Lenjin utcát írunk, hanem Lenin utcát. Az Istra szó magyarul semmit sem jelent, pedig így éktelenkedik Isztria helyett.

Általános jelenség, hogy a táblákon nem szerepel az „utca” megjelölés (Avala, Kosmaj, Iskola, Proletár, Északi, Munkás, Njegoš, Obilić stb.), habár a magyar nyelv logikája ezt követelné. Némely esetben magának az utca szónak a hiánya kifejezetten zavaró (Jugoszláv néphadsereg, Temető, Kút stb.). Belátom, hogy a Paja Radosavljević utca szövege nehezen gyömöszölhető rá egy piciny táblára, no de a Kút utca esetében már más a helyzet.

Több esetben a szerb nyelvű utcanevet a magyar nyelv törvényszerűségeit és szabályait felrúgva, egyszerűen átmásolták „magyarra”, persze az elmaradhatatlan helyesírási hibákkal megtűzdelve (Marsal Tito, Paje Radosavljevića, Marka Miljanova, Karađorđeva, Radujkov Mite stb.).

Külön fejezet a Zmaj Jovina utcanév magyarra ferdítése. Lehetett volna választani több lehetőség közül, mondjuk Zmaj u., J. J. Zmaj u., Jovan J. Zmaj u., Jovan Jovanović Zmaj u., Zmaj Jovan utca, mégis egy olyan változat „győzött”, amely minden nyelven értelmetlen: Zmaj Jovin. A neves író több tapintatot érdemelt volna tőlünk!

Elképzelhetőnek tartom, hogy egyesek szőrszálhasogató fontoskodással vádolnak majd, vagy kézlegyintéssel intézik el a dolgot, esetleg megjegyzik: van nekünk ettől nagyobb gondunk is! Pedig mennyire nincs igazuk! A közfeliratok nem tekinthetők magánügynek. A nyelvhasználat és a helyesírás az egész embert, közösséget minősíti. A nyelvhelyesség nem öncélú, hanem elválaszthatatlan módon függ össze a helyes gondolkodással. A mindennapi beszédben megengedhető némi esetlenség, az írásnál már kevésbé, a közfeliratok esetében pedig az igénytelenség a felelőtlenséggel egyenlő. A közfeliratoknál a nyelvhelyesség kötelező, ezért ott nem lehetünk elnézőek. A hivatalos szövegnek mindkét nyelven hibátlannak kell lennie, de legalább erre kell törekedni.

Mindkét nyelven téves a szlovén néphősről, Franc Rozmanról elnevezett utca névtáblája: szerbül Franjo Rozmar, magyarul Franja Rozmar.

A személynevek pontos írása már-már nyelvi lelkiismeret kérdése. De nem csak az. Többnyelvű környezetünkben a kétnyelvű feliratok gyakorlata a nemzeti tolerancia szimbóluma is.

A közelmúltban községünk néhány utcája új nevet kapott: Miroslav Antić, Bogdánfi Sándor, Apró Ferenc. Ezek a nevek még sem utcanév-táblán, sem házszámtáblán nem szerepelnek. Engedjenek meg egy kissé rosszmájú megjegyzést: ez olcsó, kényelmes és – a fent elmondottakból következően – óvatos megoldás. 

Utolsó módosítás: 2006.11.02.