Posgay Ildikó

Nevekről — mindenkinek

Minden tulajdonnév köznévből származik. Így minden személynévnek és helynévnek volt eredetileg jelentése, mivel azonban a személynevek és helynevek több száz vagy több ezer éves múltra tekinthetnek vissza, egy-egy név gyakran értelmetlen, puszta hangsor a mai ember számára. A családnevek csak néhány száz évesek, ezért sok közülük ma is érthető (pl. Andrásí, Bácskai, Fekete, Kiss, Nagy, Szabó, Szőke, Szűcs), de vannak olyanok is, amelyeket csak a nyelvész szakember tud megfejteni.

Családnevünket örököljük, a keresztnevünket általában a szüleink választják. (Ez utóbbival szorosan összefügg a névöröklés és a névdivat vizsgálata.) A helyneveket rendszerint egy közösség adja, azért, hogy a természetben könnyebben tájékozódjék. A nagyobb hegyeket, vizeket már az ősi időkben elnevezték. Ezek a nevek az évezredek folyamán egyik néptől a másikig öröklődtek, ma már nem mindegyiket tudjuk megfejteni, és azt sem tudjuk, hogy milyen nyelvű népcsoport volt a névadó. A természetes, közösségi névadástól meg kell különböztetnünk a mesterséges névadást, amikor az állam vagy valamely hatóság tudatosan, névadási szándékkal nevez el egy települést, egy hidat, egy utcát.

A családnevek tudomásunk szerint a XI. században kezdtek kialakulni Olaszországban, onnan terjedtek el Franciaországba, majd Európa más részein is megjelentek. Nálunk csak a XVI. századtól vált általánossá a kételemű nevek, vagyis a családnév+keresztnév használata, kötelezővé pedig csak a XVIII. század végén, II. József uralkodása idején vált. Mivel a magyar nyelvben a jelző megelőzi a jelzett szót, a természetes sorrend mind a mai napig az, hogy a családnév áll elől (vezetéknév), s azt követi a keresztnév (utónév).

A mai magyar családnevek főbb típusai:

ún. apanév: Antal, András, Boldizsár, Dániel, Fábián, Jakab, Kálmán, Márton, Móricz, Móra

lakóhelyre, származási helyre utaló:

      puszta helynévből: Baranya

  -i képzős: Báthori, Kölcsey, Széchenyi

      népnévből: Németh, Horváth, Tóth, Rácz, Szász

      foglalkozásnevek: Asztalos,  Bíró, Fazekas, Juhász, Molnár, Sütő, Szabó

testi tulajdonságra utaló:  Fekete, Fodor, Szőke, Veres/Vörös, Balogh, Erős, Kiss, Nagy

lelki tulajdonságra utaló: Csendes, Jó, Jámbor, Kemény, Szemes

növénynévből, állatnévből: Rózsa/Ruzsa, Kánya, Holló, Varjú

Keresztneveink nagy része héber, görög, latin eredetű, kisebb részük germán, szláv és török. Keresztneveinket a kereszténység felvételével az európai névadásban szokásos bibliai és martirológiumi nevek használata jellemezte, de az eredeti magyar, török és egyéb „pogány” neveket, amelyek a honfoglalás korára, majd az ómagyar korra voltak jellemzőek, csak fokozatosan, nagyjából a XV. századra kezdték kiszorítani. Néhány példa a magyar eredetű nevekre a IX. századból: Egyek, Szend, Szemere, Keve, Vasad, Bátor, Tas. Jellemző volt, főleg az előkelők névhasználatára a török eredetű (besenyő, kun) nevek átvétele, pl. Ajtony, Tas, Tömör, Kartal, Bese stb. A héber eredetű neveket nem eredeti, hanem latinos alakjukban vettük át, és nemcsak nálunk, hanem az egész világon a legnépszerűbb neveknek számítanak, pl. János, József, Gábor, Mária, Judit, Eszter. Görög eredetű neveink: György, István, Ágnes, Borbála. Római (latin) eredetű az Antal, Balázs, Márk, Júlia, Lívia, Rozália. Germán eredetű a Károly, Ottó, Rudolf, Edit, Gizella, Irma. A szláv eredetű nevek közül a legelterjedtebb és ma is gyakori a László. A török eredetű nevek közé tartozik a Géza, Zoltán, Sarolt(a).

Ma is gyakori női neveink az Anna, Katalin, Erzsébet, Zsuzsanna, Mária, Margit, Ilona, Julianna, Rozália, bár egyikük sem számít divatnévnek. Ez utóbbiakra példa az Alexandra, Vivien, Viktória, Dóra, Zsófia, Anita stb. Ugyanígy a gyakori férfinevek közül megemlíthetjük a János, István, Mihály, György, Ferenc, József, Lajos, Gyula, Károly, Sándor nevet, de ezeknél divatosabb a Tamás, Péter, Bence, Balázs, Bálint stb. (Korábban is jellemző volt, és napjainkban is magasabb a női nevek száma a férfinevekénél, nagyobb változatosság is jellemzi a női nevek rendszerét, de az utóbbi időben jelentősen megnőtt a választható férfinevek száma is.)

A helynevek vagy földrajzi nevek eredetét vizsgáljuk meg először olyan neveken, amelyek kötődnek a Szarvas Gábor Napok helyszínéhez! Mindjárt elsőként nézzük meg, mit tudunk Ada nevéről. Első magyar nyelvű említése 1702-ből való, a név pedig a szerb Ada átvétele, amely a szerb ada köznévből származik, ennek jelentése ’(folyóban vagy tóban lévő)sziget, nyelvjárásban árterület, folyó menti föld, amely az oszmán(török) ada ’sziget’ jelentésű köznévre megy vissza. Ada a Tisza mellett fekszik, amely a Duna mellékfolyója. Nézzük meg e két folyónévnek az etimológiáját! A Tisza első említése 950 körüli. Ősi indoeurópai folyónév, amely a honfoglalás előtt a latin Tisia alakban is előfordult. Jelentése talán ’iszapos, sáros (?)’. A magyarba szláv közvetítéssel kerülhetett. A Duna Európa második legnagyobb folyója, első említése 1210-ből való. A név már az ókorban megvolt, vö. latin Danuvius, végső forrása egy kelta Danuuia lehetett, amelynek töve az indoeurópai danu, jelentése ’folyó’. A magyarba északi szláv közvetítéssel került, vö. cseh Dunaj, szlovák Dunaj, lengyel Dunaj, l. még német Donau, francia Danube, angol Danube. A Dráva a Duna jobb oldali mellékfolyója, első említése 1150 körül. Az indoeurópai drouos-ból ’folyóvíz futása’ származik, délszláv közvetítéssel került a nyelvünkbe, vö. szerb, horvát, szlovén Dráva. A Száva Belgrádnál ömlik a Dunába, első magyar nyelvű említése 1150 körül. Az indoeurópai souos ’nedves folyadék’ jelentésű szóból származik. A magyarba szláv közvetítéssel kerülhetett. A Balaton Magyarország legnagyobb tava. Első említése 1055-ből balatín alakban. Szláv eredetű, jelentése ’mocsár, mocsaras, sáros (tó)’. (Érdekességként említem meg, hogy van egy Balaton nevű falu is Heves megyében. A település neve egy sáros, mocsaras patakra utalhat.) Bács helység a Bácska DNy-i részén található. Bács vára Szent István óta megyeszékhely volt, első említése 1111-ből való. A vár neve az ótörök baya méltóságnévből származik. Ugyanez a név található meg Bács-Bodrog vármegye, Bács-Kiskun megye, Bácsa ’Győrhöz tartozó település’ és minden Bács előtagú helység nevében.

És idetartozik még a Bácska helynév is, amely a szerb-horvát Bačka átvétele, az viszont a magyarból átvett Bács név származéka.

A helynevek eredetének kérdése nemcsak a szakembereket érdekli. Más népeknél is, nálunk is gyakran „értelmesítették” a névhasználók a számukra már elhomályosult jelentésű neveket. A laikus névmagyarázatok, más szóval népetimológiák gyakran az eredeti név helyére léptek. Ilyen a magyar nyelvterületen a Sopron megyei Hidegség község neve, amelyben a régi séd ’patak’ szavunk volt eredetileg. A Zala megyei Misefa neve korábban Miksefalva volt. A Baranya megyei Lánycsók helységnévnek sincs köze lányhoz és csókhoz, korábbian Lancsuk volt, amelynek sem az eredetét, sem a jelentését nem tudjuk pontosan.

Felhasznált irodalom

Hajdú Mihály: Általános és magyar névtan. Budapest, Osiris Kiadó, 2003.

Kálmán Béla: A nevek világa. Budapest, Gondolat Kiadó, 1967.

Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1978.

Ladó János—Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest, Vince Kiadó, 1998.

J. Soltész Katalin: A tulajdonnév funkciója és jelentése. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1979.

Utolsó módosítás: 2006.11.02.