Nyelvünk és a nyelvemlékeink
Adán huszonhatodszor tartották meg a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat

A tavalyi, jubileumi 25. nyelvművelő napok után az idén folytatódott a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok negyed százados hagyománya. A szervezők ezúttal A magyar nyelv és művelődés évszázadainak szentelték a rendezvényt. A szervezőbizottság kiosztotta a tavalyi jubileum alkalmából alapított emlékplakettet. Átadták a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület Szarvas Gábor-díját is. Ada központjában több mint 10 hazai és külföldi delegáció koszorúzta meg Szarvas Gábor mellszobrát, elhangzottak a méltatások, voltak nyelvi vetélkedők és színielőadás is. A nyelvművelő napok tartalmassága méltóképpen tükrözte a rendezvény jelentőségét, azt a törődést, amivel a szervezők, a hazai és külhoni nyelvművelők, szakemberek, oktatók és kutatók viszonyulnak a nyelvünk és magyarságunk megőrzéséhez.

    A magyar nyelvű írásbeliségünk emlékeiből Rajsli Ilona, a Magyar Tanszék tanára rendezett látványos és tartalmas kiállítást. A következő gondolatokkal ajánlotta a látnivalót:

    "Az idei millecentenáriumi évben a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénysorozata is sokrétűen kapcsolódik a honfoglalás 1100. évfordulójához. Jelen kiállításunkon magyar nyelvű írásbeliségünk emlékeit szeretnénk bemutatni. Azt szokás mondani, hogy egy nyelv tekintélyét növeli, minél korábbról vannak nyelvemlékei. A magyar nyelv esetében az írásbeliség kezdete egyben nem jelenti az anyanyelviség kezdetét is, mégis az egész uráli-finn ugor nyelvcsaládon belül nálunk jelenik meg elsőként szövegemlék. A kiállítás anyagának elrendezésekor az időrend érvényesítésére törekedtünk, tehát a Tihanyi Apátság Alapítólevelétől a szövegemlékeken, a kódexeken át a nyomtatott könyvekig" - mondta Rajsli Ilona.

    A tudományos ülésszakon hat előadást hallhatott a szakértő és érdeklődő közönség. A vegyes összetételű auditórium sajnos nem hallhatta Várady Tibor A magyar nyelv jugoszláviai jogállásának változásai címmel beharangozott előadását, helyette Pusztay János tartott előadást, amelyben érdekes és sok tekintetben újszerű kapcsolatokat vélt felfedezni a magyar nyelv több évezredes fejlődésvonalában. Összefoglalta nyelvünk fejlődésének főbb állomásait az Urálon túli területekről indulva egészen a magyarság kárpát-medencei megjelenéséig és a nyelvünket érő újabb hatásokig. A magyarság és nyelve a latin kultúrkör részévé vált, és egyre inkább közelít az indoeurópai nyelvekhez, de jelenleg közép európai nyelvként lehetne meghatározni.

    Rokay Péter A magyar nyelv és kultúra a középkorban c. elő- adásából megtudhattuk, hogy a magyar királyok több mint 350 éven keresztül nem, vagy alig beszélték az alattvalóik nyelvét, vagyis a magyart. Nagy Lajosról már feljegyezték, hogy tolmácsolt a latinul nem tudó főurak és a külországi vendégek között. Gertsner Károly ómagyar kori emlékeinket vallatta. Rajsli Ilona délvidéki nyelvemlékeinket elevenítette fel, Tóró Tibor, a temesvári egyetem fizikusa is érdekes művelődéstörténeti össze- foglalót adott Vitéz János püspök váradi humanista központjának és csillagvizsgálójának szerepe a magyar művelődéstörténetben címmel. Ágoston Mihály nyugalmazott egyetemi tanár beszámolója zárta a tudományos ülésszakot. A magyar nyelv sorsának alakulásáról szólva hangsúlyozta, hogy a magyar nyelv mint olyan nincs veszélyben, viszont Vajdaságban veszélyben vannak a magyar nyelvet beszélők, mert egyre kevesebben és egyre kisebb odafigyeléssel szólalnak meg magyarul.

                                                                                Írta és fényképezte: Gergely József Magyar Szó, 1996.X.17., csütörtök
 

Utolsó módosítás: 2006.11.02.