SZARVAS
GÁBOR
nyelvész, a magyar
nyelvművelés megteremtője (szül. Adán 1832. márc.22., megh. Budapesten 1895.
okt. 12.). A szabadságharc idején nemzetőrnek jelentkezett, de fiatal kora miatt
nem vették be. Ezután a bencés rendbe lépett, de 1852-ben érettségi után
otthagyta a rendet és jogász lett, tanulmányait azonban betegsége miatt abba
kellett hagynia.1858-ban tanár Egerben, 1860-ban Baján, 1861-től 1869-ig
Pozsonyban, közben letette a tanári vizsgát. 1869-től 1881-ig Pesten gimn.
tanár, 1879-től súlyos szembaj támadta meg.
Már 1858-ban megjelentek tárcái a Hölgyfutárban, a Bajai Közlönyben és az Aldunai Lapokban közölt humoros írásokat Pap Rika álnéven. Az utóbbinak egy ideig társszerkesztője is volt. Országos hírnévre nyelvészeti munkásságával tett szert. Az MTA a m. nyelv kutatását és művelését szolgáló folyóirat létesítésével bízta meg. Így indult meg 1872-ben a Magyar Nyelvőr, amelyben küzdött a magyartalan szóalkotások ellen, és kiváló etimológiai cikkeket írt. Az új folyóirat köré csoportosította a magyar nyelvtudomány legtehetségesebb munkásai (Simonyi Zsigmond, Szinnyei József, Munkácsi Bernát stb.).
Tagja volt a helsingforsi (helsinki) finn-ugor társaságnak. A m. Nyelvművelés egyik kiváló munkása volt. Állást foglalt az erőszakos nyelvújítás és az idegenszerű fordulatok ellen. Kutatásai során tisztázta a nyelvújítás határait. Budenz Józseffel és Szilády Áronnal szerk. a Nyelvemléktár I - III. kötetét (Bp., 1874 - 75). A magyar igeidők című munkájával (1872) akadémiai jutalmat nyert. Simonyi Zsigmonddal együtt szerkesztette a Magyar Nyelvtörténeti Szótárat. Eredményes munkássága elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd rendes tagjává választották. 1879-ben súlyos szembetegség támadta meg, látását teljesen elvesztette, 1881-ben nyugalomba vonult.
F. m. Magyartalanságok (Pest, 1867); A magyar igeidők (Pest, 1872); A magyar nyelvújításról (Bp., 1875); Magyar nyelvtörténeti szótár (IIII., Bp., 1890 - 93. Simonyi Zsigmonddal együtt, az MTA nagyjutalmát nyerte).
Róla szóló irodalom: Simonyi Zsigmond: Sz. G. emlékezete (Magy. Nyelvőr, 1897); Simonyi Zsigmond: Emlékezés Sz. G. rendes tag felett (MTA Emlékbeszédek, XV., Budapest, 1912); Szinnyei József: Sz. G. születésének századik évfordulójára (Magy. Nyelv, 1932); Rubinyi Mózes: Sz. G. Balassa emlékkönyv (Budapest, 1934); Rubinyi Mózes: A százhúszéves Sz. G. (Magy. Nyelvőr, 1952. 2. sz.); Rubinyi Mózes: Emlékezések és tanulmányok (Budapest, 1962).