Molnár Csikós László

Vajdasági magyar helységnevek

Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos lapja 2003. augusztus 27-ei számában megjelent a Magyar Nemzeti Tanácsnak az a határozata, amellyel megállapítja a vajdasági települések magyar nevét. Ez a határozat azoknak a községeknek a településeire vonatkozik, amelyekben a magyar nyelv is hivatalos használatú. Huszonnyolc ilyen község van a tartományban, a hozzájuk tartozó települések zömének (266-nak) a magyar nevét is meghatározza az MNT, és csupán töredéküknek (21-nek) nem állapítja meg a magyar névváltozatát. Sajnos néhány jelentősebb magyar lakosságú helység kimaradt ebből a helységnévrendezésből, mivel olyan községekben vannak, amelyekben a magyar nyelv nem számít hivatalosnak. Ilyen például az Apatin községhez tartozó Szilágyi (Svilojevo), amelynek 58%-os magyar lakossága van a 2002. évi népszámlálás szerint vagy a Szécsány községben levő Képtalanfalva (Busenje), ahol a magyarság eléri a 85%-ot. Ezzel szemben olyan települések is kaptak magyar nevet, amelyeknek elenyésző a magyar lakosságuk: Crepaja – Cserépalja (Antalfalva község), Kuštilj – Mélykastély (Versec község) stb. Ezek ugyanis olyan községekben vannak, amelyek a magyar nyelvet elismerik hivatalosnak.

A MNT Nyelvhasználati Bizottságának tagjaként jómagam is részt vettem a magyar helységnevek listájának előkészítésében és az alapelveknek a megfogalmazásában. Többek között abból indultunk ki, hogy a Tartomány területén bármely helységnek lehet magyar neve, akár volt korábban hivatalos használatban, akár nem. Munkánk során igyekeztünk mérlegelni, hogy hagyományos névnek tekinthető-e egyik-másik név, amely a monarchiabeli helységnévrendezés (1898—1912.) idején keletkezett (pl. Tiszakálmánfalva a Budiszava helyett), valamint hogy szükség van-e a név megkülönböztető elemére (pl. Topolya vagy Bácstopolya). Azokban az esetekben, amikor egy helységnévnek több változata is használatban van, a kérdést az érintettek bevonásával igyekeztünk megoldani (pl. Debelyacsa – Debellács – Torontálvásárhely).

A Nyelvhasználati Bizottság javaslatait a Magyar Nemzeti Tanács zömmel elfogadta, csupán néhány esetben változtatott rajtuk. A közvéleményt kissé meglepte, hogy kevésbé ismert nevek is hivatalossá váltak, egyesek a teljességet hiányolták, és olyan eset is előfordult, hogy a település polgárai tiltakoztak az úgymond rájuk erőltetett név ellen. Mindenesetre szépséghibáinak ellenére is ez a határozat előrelépést jelent a vajdasági magyar nyelvhasználat terén.

Utolsó módosítás: 2006.11.02.