Molnár Csikós László ünnepi beszéde

Rendezvényünk névadója, Szarvas Gábor mind az írással, mind az olvasással szoros kapcsolatban volt. Írótollával gyakran szállt harcba a magyar nyelv ügyéért, de minden más olyan alkalommal is kezébe vette a tollat, amikor tudós szemmel és füllel tett megfigyeléseit akarta feljegyezni. A Magyar Nyelvőr folyóirat szerkesztőjeként, nyelvészként és magánemberként is sokat olvasott. Életének és pályájának utolsó éveire azonban elvesztette szeme világát, megvakult, és egyedül sem írni, sem olvasni nem volt képes. Gondoljunk csak bele, milyen nagy csapás ez annak, akinek éppen az írás és az olvasás a kenyere, akinek a hivatásához mindkettő hozzá tartozik! Szerencsére Szarvas Gábornak akadt segítőtársa a bajban, mégpedig szerető felesége személyében, aki felolvasott neki, ha kellett, és papírra vetette, amit férje írásban közölni akart. Tudós földink így mégsem szakadt el teljesen az írástól és az olvasástól.

Svečani govor

Gabor Sarvaš čije ime nosi naša manifestacija bio je u tesnoj vezi sa pisanjem i sa čitanjem. Pomoću svog pera često puta je krenuo u borbu za kulturu mađarskog jezika, ali ga uzeo u ruke svaki put kada je hteo da zabeleži svoja zapažanja o tome što je kao naučnik video i čuo. On je mnogo čitao kao urednik naučnog časopisa, kao lingvista i kao  radoznao čovek. Međutim, u zadnjim godinama svoga života i rada izgubio je očinji vid, i kao slepac nije mogao sam niti da piše, niti da čita. Zamislimo koliko je to težak udarac za onoga ko maltene živi od pisanja i čitanja, čijem pozivu pripada i jedno i drugo. Na sreću Gabor Sarvaš je našao spas u nevolji, i to u liku svoje drage žene koja je mu čitala naglas po potrebi i stavila na hartiju ono što je njen muž hteo pismeno da saopšti. Tako naš naučen zemljak nije se potpuno odvojio od pisanja i od čitanja.

Elhangzott 2002-ben Szarvas Gábor szobrának megkoszorúzásán

Utolsó módosítás: 2006.11.02.