Dr. Molnár Csikós László

A nyelvek viszonylagos nagysága

Nem attól nagy egy nyelv, hogy sokan beszélik, noha szokás ilyen értelemben "nagy" és "kis" nyelveket emlegetni, hanem  a szerepe, a jelentősége teszi azzá. Nem mindegy, hogy milyen társadalmi rangot ér el a nyelv, betölti-e államnyelvnek, hivatalos nyelvnek, nemzeti nyelvnek, diplomáciai nyelvnek a szerepét, vannak-e nem anyanyelvi beszélői

            Az államnyelv egy országnak szimbolikus és érzelmi felhangok nélküli közigazgatási nyelvére utaló megnevezés. A hivatalos nyelv viszont bármilyen szervezet elfogadott nyele lehet, Más felfogás szerint az államnyelv kizárólag az állam többségi nyelve, a hivatalos nyelv pedig ennél alacsonyabb kategória, sokszor az állam bizonyos régiójában elismert ún. regionális hivatalos nyelv (mint a fríz Hollandiában vagy a baszk Spanyolországban). A nemzeti nyelv szimbolikus, identitásjelző, érzelmi színezetű megnevezés, amely egyrészt szemben áll a regionális nyelvjárásokkal és az etnikai nyelvváltozatokkal, másrészt pedig mindazzal, ami a nemzet területéhez képest "külső" - így a volt gyarmatosok nyelvével is. A "nemzeti nyelv" olyan nép nyelvére is utalhat, amelynek nincs önálló állama: lehet például a "kurd nemzeti nyelv"-ről beszélni. A kurdoknak - egy a magyarságnál nagyobb etnikumról van szó - nincs saját államuk: főként Irán, Irak és Törökország területén élnek. Mintegy 95 millió ember beszéli anyanyelvként a jávai nyelvet - Indonézia la-kosságának legalább 40%-a, amely azonban történelmi és gazdasági okok miatt nem vált az indonézek államnyelvévé.

A világ nyelveinek eloszlása

            A világ nyelveinek globális eloszlása nem egyenletes: az Ethnologue szerint csak a nyelvek 4%-át beszélik Európában, zömüknek Ázsia (32%) és a csendes-óceáni térség (19%) a hazája. Afrikában a világ nyelveinek mintegy 30%-át, Amerikában 15%-át beszélik. Kézenfekvő az ökológiai sokszínűség és nyelvi sokszínűség párhuzama. A legtöbbfajta nyelvet a trópusi országokban, nyugat-Afrikában, a Kongó-medencében, Dél-Indiában, Dél-kelet Ázsiában, az Indonéz szigetvilágban, Új-Guineában és Óceániában beszélik. E térségek 17 országában, mely a Föld egészének csupán 9%-a, s ahol a Föld  összlakosságának mindössze 27%-a él, található a nyelvek 60%-a, azaz kb. 4.000 nyelv. A különböző nyelveket beszélők földrajzi megoszlása egyáltalán nem egyenletes, és a leginkább fenyegetett nyelvek éppen a fejlődő országok nyelvei. Ezek  a területek ugyanakkor egybeesnek a világ legnagyobb környezeti, ökológiai veszélyekkel szembenéző térségeivel.

            Az emberiség fele ma a világ tíz nagy nyelvének valamelyikét beszéli anyanyelvként. További mintegy félszáz nyelvnek - köztük a magyarnak - tízmilliónál több beszélője van. A Föld lakosságának 90%-a a létező nyelvek közül a 100 legnépszerűbbet beszéli,  a fennmaradó 10%-nyi lakosság ötezernél is több kis nyelvet használ.  A körülbelül  hatezer nyelvből tehát csupán  hatszáz olyan, melynek több mint 100.000 beszélője van, és amelyet  nem fenyeget kihalás. A tendenciák üteméből meg lehet jósolni, hogy az elkövetkezendő 100 évben a világ nyelveinek körülbelül fele kihal.

A nagy nyelvek

A CIA Factbook szerint az ezredfordulón) az első nyelvként beszélt nagy nyelveknek a világ népességéhez viszonyított százalékaránya a következő volt: észak-kínai (,,mandarin") 14,37%, hindi 6,02%, angol 5,61 %, spanyol 5,59%, bengáli 3,4%, portugál 2,63%, orosz 2,75%, japán 2,06%, német 1,64%, koreai 1,28%, francia 1,27%. Hogy ezek mind olyan jelentősek-e, mint amennyire ezt beszélőik számából sejteni lehet, azt tüzetesebb vizsgálat alapján lehet megállapítani. A portugál például kis nyelvnek tűnik, ha csak az anyaországi beszélőit vesszük figyelembe, a bengáli viszont nagynak látszik, valójában pedig eléggé jelentéktelen nyelv. Régebben szokás volt a hindit és az urdut "hindi-urdu", illetve hindusztáni néven összevonni. Mindkettő Delhi régi sztenderd dialektusán (khap boll) alapul, és mindkettő a 12. század óta irodalmi nyelv. Az urdu - amely főleg az iszlám vallásúak nyelve - arab és perzsa jövevényszavak tömegét olvasztotta magába, azaz lexikálisan (de nem nyelvtani rendszerében) meglehetősen eltér a hinditől, amely megőrizte a szanszkrit szókészletet.

            A nyelvek nagysága időben változik.  A latin a nagy kiterjedésű Római Birodalom összekötő nyelve volt, de ma már holt nyelvnek számít (noha egyes tudományterületeken, mint. pl. medicina, biológia még fontos szerepet tölt be. A spanyol, a portugál, az olasz stb. nyelv már a Római Birodalom utolsó századaiban létezett, csak akkor még volt önálló írásuk és úgy nevezték őket, hogy "népi latin" tájszólások. Nyelv azután lett belőlük, amikor egységesítették őket, és megírták nyelvtanukat. A görög jelentősége is jócskán csökkent a Bizánci Birodalom széthullása után. Ma a görögnek kevesebb beszélője van, mint a magyarnak. A 18. századi Európában a latin vezető szerepét a francia vette át, az arisztokrácia és az uralkodói udvarok nyelve lett Madridtól Bécsig és Berlintől Szentpétervárig meg Moszkváig; a nemzetközi ügyeket és a diplomácia lépéseket francia nyelven bonyolították úgyszólván a második világháborúig. Kétszáz éven át a kifinomult társadalmi élet, a művészeti és irodalmi kiválóság elképzelhetetlen volt a Voltaire és Napóleon nyelvében való jártasság nélkül. A zenében a reneszánsztól kezdve az olasz lett az egyeduralkodó. A német elsősorban Közép-Európában töltötte be a legfontosabb közvetítő nyelv szerepét a XX. század második évtizedéig, de a XX. század elején a tudományokban a német volt az első számú nyelv. Akkoriban az összes természettudományos közlemény 30%-a német nyelvű volt, s a természettudományi Nobel-díjak kb. 40%-át német nyelvű tudósok kapták. Gyarmatbirodalom híján, és az első világháborúban elszenvedett vereség következtében, a német nyelv világnyelvi szerepét is elveszítette. Az utóbbi ötven-hatvan évben az angol vette át a nemzetközi segédnyelv szerepét, ráadásul minden korábbinál nagyobb mértékben, és minden területen, a politikától, a tudománytól, a technikától és gazdaságtól a sportig, turizmusig és a szórakoztatás minden fajtájáig.

            Érdekes a litván nyelv esete. Ennek a nyelvnek először egy megtévesztő fogalma alakult ki. A Litván Nagyfejedelemség lakóit – lett légyenek akár litvánok, akár fehéroroszok, akár ukránok, a Litvániával versengő Moszkvai Ruszban litvánnak mondták, és nyelvüket litván nyelvnek. Így jött létre az a furcsaság, hogy például Moszkva a Litván Nagyfejedelemség hivatalos iratait, amelyek „ruszinul-gudasul” íródtak, litván nyelvűnek jelölte. A Litván Nagyfejedelemségben az államnyelv – legalábbis ilyen hivatalos nemzetközi alkalmakkor – nemcsak írásban, de szóban is a keleti szláv volt. A keleti szláv, a lengyel, majd az orosz hátterében maradt litván nyelv egész története során, egészen 1918-ig másodrangú, néha egyenesen tiltott „parasztnyelv” volt. Sőt a litvánok kései megkeresztelkedése miatt sokan magának a nyelvnek is valamiféle pogány mellékjelentést tulajdonítottak.

Államnyelv    

            A világ félszáz államában angol az államnyelv (hivatalos nyelv). Ezek: az USA 27 állama, az Egyesült Királyság, Írország, Málta (+máltai), Kanada (+francia), India, Pakisztán, Szingapúr (+maIáj, kínai, tamil), Ausztrália, Új-Zéland (+maori), Pápua Új-Guinea (+tok pisin, motu), a Fülöp-szigetek (+tagalog), Fidzsi, Kiribati, Tuvalu, Marshall-szigetek, Mikro¬nézi a, Szamoa, Palau, Salamon-szigetek, Tonga, Vanuatu, Antigua és Barbuda, Bahama¬szigetek, Barbados, Dominica, Grenada; Jamaika, St. Christopher és Nevis, St. Lucia, St. Vincent és Grenadine-szigetek, Trinidad és Tobago, Belize és Guyana. Nem kevesebb, mint 19 afrikai államban hivatalos nyelv az angol: Botswana (+setswana), Dél-Afrika (+ tíz nyelv), Gambia, Ghána, Kamerun (+francia), Kenya (+szuahéli), Lesotho (+sesotho), Libéria, MaIawi (+chichewa), Mauritius, Namíbia, Nigéria, Seychelles-szigetek (+francia), Sierra Leone, Szváziföld (+swazi), Tanzánia (+szuahéli), Uganda (+szuahéli), Zambia, Zimbabwe.

            A világ 28 országában francia az államnyelv. Ezek: Franciaország (függőségei: Guadeloupe, Réunion, Martinique), Kanada (+angol), Belgium (+holland, német), Svájc (+német, olasz, rétorornán), Luxemburg (+német, luxemburgi), Monaco, Haiti (+haiti kre¬ol), Vanuatu (+angol, bislama). A francia a következő 20 afrikai államban hivatalos nyelv: Benin, Burkina Faso, Burundi (+kirundi), Csád (+arab), Elefántcsontpart, Gabon, Guinea, Kamerun (+angol), Comore-szigetek (+arab), Dzsibuti (+arab). Kongói Köztársaság (Braz-zaville Kon-gó), Közép-Afrikai Köztársaság (+sangho), Madagaszkár (+malgasy), MaIi, Ni-ger, Ruanda (+kinyar), Seychelles-szigetek (+angol), Szenegál, Togo és a Kongói Demokrati-kus Köztársa-ság.36

A spanyol 20 ország államnyelve: Argentína, Bolívia (+kecsua, aymara), Chile, Co sta Rica, Dominikai Köztársaság, Ecquador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Kuba, Mexico, Nicara-gua, Panama, Paraguay (+guarani), Peru (+kecsua), Salvador, Spanyolország, Uru¬guay, Ve-nezuela, il-letve (egyetlen afrikai államként) Egyenlítői Guinea (+fang).

Portugálián, Brazílián és Kelet- Timoron (+tetum) kívül a portugál öt afrikai országban hiva-talos nyelv, ezek: Angola, Bissau-Guinea, Mozambik, Sao Tomé és Príncipe és a Zöld¬foki Köztár-saság.

            India lakosságának nem egészen a fele (200 millió) anyanyelvének vallja a hindit, a többinek (250 millió) második nyelve. Mivel azonban az egyes nyelvek beszélőinek számát önbevallásos ("bemondásos") adatszolgáltatás alapján állapítják meg, azaz mindig számolni kell az egyéni identitásérzés és a presztízs okozta torzítással. Sok, a hindihez közel álló helyi nyelv beszélője a nagy presztízsű államnyelv, a hindi anyanyelvi beszélőjeként azonosítja önmagát. Ehhez járul még az adatok politikai manipulálása.

Világnyelv

            A legtöbb beszélőt felmutató, illetve az egész világon elterjedt és nagy presztízsű nyelvek neve világnyelv. Ez a szó más jelentésben is használatos: olyan nemzetközi segédnyelvekre is utalhat, mint például az eszperantó.

            Az angol nyelv látszólag váratlan feltörésének megvannak a történelmi előzményei éppúgy, mint a jelenkori előmozdítói. Kétségtelenül az öt kontinensre kiterjedő angol gyarmatbirodalom évszázadai tették a legtöbbet azért, hogy az angol nyelv mindenütt jelen legyen a világban. A másik nagy angol nyelvű ország, az Amerikai Egyesült Államok győztesként és megerősödve került ki mindkét világháborúból, a második után katonai szuperhatalom lett, és a Szovjetunió összeomlása óta vetélytárs nélkül áll. A háború óta őrzi a vezető szerepet az atomtechnikában, az űrkutatásban és a számítástechnikában, vagyis azon a három területen, amelyek egy fél évszázad alatt átalakították a világ arculatát. Ha ehhez hozzáadjuk az olyan másodlagos fontosságú dolgokat, mint az amerikai életforma, öltözködés és étkezés, a dzsessz, a popzene és a film, akkor rá kell döbbennünk, hogy több milliárd ember, többségben a fiatalok egy olyan világhoz tartozónak érzik magukat, amelynek az angol a nyelve.

Hány ember beszéli manapság az angolt mint anyanyelvét vagy mint tanulmányai nyelvét? A becslések eléggé változók, de a szám igen magas lehet, ha arra gondolunk, hogy az angol félszáz ország milliárdnyi lakójának hivatalos vagy második hivatalos nyelve. Ehhez hozzáadhatjuk azoknak a számát, akik más országokban többnyire jobb boldogulásuk érdekében tanulás útján sajátították el az angolt. Ezt a számot még nehezebb megbecsülni, de bizonyosan nem csekély, százezrekről lehet szó. A két adatot összeadva a föld lakosságának bő ötödét kapjuk. A világ tudósainak ma már több, mint kétharmada ért angolul.

            Bár kínaiul és oroszul is rengetegen beszélnek, az angol nyelv mind üzleti nyelvként mind világnyelvként vitathatatlanul fontosabb. A saját identitás megtartására való törekvés nemcsak a szerény népességű országok és kultúrák, valamint a nemzeti kisebbségek sajátja, hanem olyan országoké is, mint Franciaország, mely meg akarja védeni magát az angolszász kulturális befolyástól, vagy Spanyolország, amely - annak ellenére, hogy a spanyol a második világnyelv - a spanyol nyelvet erősítő politikát folytat olyan területeken, mint az informatika és az internet, ahol az angol nyelv uralma túlnyomóvá vált.            

Fontos nyelv

Egy nyelv fontosságát az is jelzi, hogy hányan tanulják idegen nyelvként Újabban pedig a "fontos nyelvek" alternatív elnevezéseként terjed a critical languages, azaz "kritikus jelentőségű nyelv" kifejezés, amelyet az Egyesült Államok Oktatásügyi Minisztériuma vezetett be 1985-ben.Ekkor összesen 170 nyelvet nyilvánítottak egyes régiókban kritikus jelentőségűnek, bár ezek közül az angol az egyetlen, amely valamennyi régióban kritikus jelentőségű nyelv. A nemzetközi tendencia ma az, hogy a "kritikus jelentőségű nyelvek", a "szélesebb használati körű nyelvek", illetve a "világnyelvek" fokozatosan feladni kényszerülnek a pozícióikat - helyükbe a globális világnyelv, az angol lép. Ez a folyamat a nyelvi globalizáció, amelyben a régi vágású nyelvi imperializmus és az angol nyelvet kizárólagos vagy domináns nyelvként elfogadó népek öngyarmatosító törekvései fonódnak egybe

            A honlapokra vonatkozó első statisztikát 1997-ben készítette el a kanadai Alis Technologies, ekkor a honlapok 82,3%-a angol nyelvű, 4%-a német, I ,6%-a japán, 1,5% francia, 1,1 % spanyol, 9,511'o-a egyéb nyelvű volt. A későbbi felmérések eredményei szerint 2002-ben a honlapok 56,4% volt angol, 7,7%-a német, 5,6%-a francia, 4,9%-a japán és 3%-a spanyol nyelvű, A fontosság másik mércéje az, hogy egy nyelv milyen mértékben használatos a nemzetközi tudományos folyóiratokban mint publikációs nyelv, illetve mint konferencianyelv. Ma az angol mellett a német és a francia nevezhető még tudományos világnyelvnek Az angol előretörése az 1920-as évek óta jól érzékelhető, azaz korántsem új keletű jelenség.

Diplomáciai nyelv

            A "fontosság", a tekintély és a presztízs mutatója az is, ha egy nyelv diplomáciai nyelv, pl. az ENSZ hivatalos tárgyalási nyelvei, azaz munkanyelvei (official working languages) közé tartozik . Az ENSZ-nek eredetileg öt hivatalos tárgyalási nyelve volt: angol, orosz, francia, spanyol és kínai. Később a lista kibővült az arabbal (1972), majd a némettel (1974), amely utóbbi azonban csupán dokumentációs nyelv (documentary language), más néven szerződési nyelv, azaz olyan, amelyre a határozatokat és a fontosabb iratokat le kell fordítani,

Második nyelv

            A nyelveket nem kizárólag anyanyelvi beszélők használják, hanem olyanok is, akik számára második nyelvnek számítanak. A "második nyelv" kategóriájába viszont mindig a nyelvi kompetencia igen különböző szintjén álló beszélők kerülnek.

            Az UNESCO statisztikái az utóbbi évtizedekben mindenütt az angol látványos előretörését mutatják - általában más nyelvek rovására. Ha Európát tekintjük, akkor a nem angol anyanyelvű EU-polgárok harmadának az angol, a nem francia anyanyelvűek hatodának a francia, a nem német anyanyelvűek tizedének a német az első idegen nyelve (anyanyelvként a németet beszélik legtöbben az EU-ban).

            A világon a legtöbb ember által beszélt 11 nyelvet, ha a másodlagos (tehát nem anyanyelvi) használókat is belevesszük, akkor a Föld jelenlegi lakosságának kb. 56%-a beszéli. A többi 44% a Földön beszélt további mintegy 6000 nyelv valamelyikén kommunikál. (Ez a szám azonban az előrejelzések szerint már az elkövetkezendő évtizedekben jelentősen csökkenni fog). A Föld lakosságának mindössze 11%-a beszéli a legnagyobb nyelvek bármelyikét közvetítő nyelvként, ebből az angol 3%-kal részesül. Igaz, hogy ezekből az angolul beszélő egyedekből a világ minden tájára jut valamennyi, de sok országon belül leginkább csak a külföldiekkel hivatásszerűen kapcsolatot tartók, illetve az értelmiségi elithez tartozók között találhatjuk meg őket. Az angolosodás az EU-ban jóval előrehaladottabb. Itt a bővítés előtt a lakosság 60%-a beszélt valamilyen idegen nyelvet, és ezek közül kiemelkedő mértékben az angol vezetett 31%-kal, míg a franciára 12, a németre csupán 8% jutott.

            Kevésbé jelentős nyelvnek gondolnánk a koreait, pedig 80 millió fölött van beszélőinek a száma, és „csupán” 2 millió embernek a második nyelve. A koreai nem kis nyelv, sőt mondhatni, hogy a nagy nyelvek közé tartozik. Beszélőinek száma szerint az előkelő 16-18. hely környékén foglal helyet. Még előkelőbb a helyezése a csak anyanyelvi beszélők számát tekintve, ebből a szempontból a tizenkettedik. A Koreai-félszigeten kívül a világ 151 országában élnek koreaiak; a legtöbben az USÁ-ban (2,12 millió), 1,88 millió Északkelet-Kínában, 640 ezer Japánban és 522 ezer a volt Szovjetunió területén (elsősorban Oroszországban és Kazahsztánban), 141 ezer Kanadában, 48 ezer Brazíliában, 47 ezer Ausztráliában és 31 ezer Németországban. A koreai nyelvjárások igen közel állnak egymáshoz, közöttük kölcsönös érthetőség van; Észak- és Dél-Korea nyelvváltozata nem sokban tér el egymástól. A koreait ma a világ valamennyi jelentős egyetemén önálló szakként tanítják, többek között Bécsben, Prágában, Varsóban, Berlinben, Szófiában, Szentpéterváron és Moszkvában, és ezeken a helyeken a koreai nyelvvel és kultúrával foglalkozó tanszékek keretében jelentős tudományos műhelyek alakultak ki. Okos, exportorientált gazdasági tervezéssel az egykor szegény ország, amely az ötvenes években afrikai szintű, 200 dolláros egy főre eső nemzeti jövedelmet produkált, mára közel 10 ezer dolláros szinttel büszkélkedhet, miközben a lakosság 1970 óta a másfélszeresére nőtt. A fejlődés rendkívül gyors tempóját bizonyítja az a tény is, hogy a falusi lakosság aránya az 1966-os 58,2 százalékról 1994-re 11,6 százalékra csökkent. A GDP szintje a 12. helyen van a világon: eléri a 422,2 milliárd dollárt, acéltermelése a hatodik a világon, hajógyártásban a második (csak Japán előzi meg. elektronikai cikkek gyártásában a harmadik, autógyártásban az ötödik helyet birtokolja.

            A magyar nyelv szerepe a nyelvek kommunikációs hierarchiájában nem hasonlítható össze azzal a szereppel, amelyet az olyan nagy nyelvek játszanak, mint az angol, az arab, a kínai, a spanyol, a francia, a német, az olasz vagy az orosz nyelv. A magyar nyelv azonban olyan nyelvcsoporthoz tartozik, amelynek saját államiságú nemzeti közösség az erős támasza, és amely számára ez a nyelv a nemzeti identitás és a legfőbb értékek hordozója. A magyar kulturális potenciál nemcsak a magyarok számára jelentős és vonzó.