|
|
|
|
Máriás EndreSzámítógépes szóhasználatunkavagy a tájékozatlan nagypapa morfondírozásai egy-egy időszerű mondat, mondatfoszlány kapcsán
Két tizenéves fiú sétál az utcán. Az egyik éppen arra tanítja a másikat, hogy hogyan kell valamit megtalálni a számítógépben. – Kapcsold be az egeret, majd kattints vele a felső sarokba, ezután nyomd meg a jobb gombját. – A gép nem fogadja el az egeret. Nem mozog. – Nem csak lassan gurul? – Nem. – Akkor szedd szét, vagy ki kell cserélni. – Inkább veszek egy új egeret... A gép nem fogadja el. . . Na, de kérem! Milyen gép az, amelyik el kellene, hogy fogadjon egy egeret? Talán daráló? Vagy a mosógép nem akarja kimosni a kis állatkát? Mitagadás, elég furcsán nézne ki egy mosott egér. Majd a macska, ha nem tetszik neki, megtisztítja. Egyébként én sem fogadom el az egeret. Sőt! Egyenesen utálom. Akkor meg, hogy várható ez el egy géptől. Teljesen érthetetlen. Nem mozog... Még hogy nem!? Úgy fut, ha az Annuska macskája kergeti, mintha puskából lőtték volna ki. Ha viszont tényleg nem mozog, akkor valószínűleg megdöglött. Na, nem túl nagy veszteség. Van még éppen elég a Pista szomszéd góréjában. Azok nagyon is mozognak. Az idegesítő cincogásról, kaparászásról, ami a padlásról hallatszik, nem is beszélve. Lassan gurul... Az egér? Most mondtam, hogy szaladgálnak. Vagy esetleg a rocker egér (a bőrszerkós denevér) az, aki repülni tud. De, hogy guruljon is? Ja, biztos ez az új görkorcsolyás egérke. Jól nézhet ki. Valószínűleg praktikus is a korcsolya. Az öreg egérmama fájós, visszeres lábainak megkímélésére például igazán remek. Csak az a baj. hogy négy kell belőle. De ez is megoldható. A család legkisebb lánytagjának veszünk két görkoris Barbie-t, és már nincs is gond. Jaj! Valamiről megfeledkeztem. Mi van akkor, ha egérmama kis lábon él? Igaz is. Kitömjük vattával. Egeret kell cserélni. . . Miért? Nem tetszik a színe? Vagy lányt akartok a fiú helyett? Nem gond, fogunk másikat. Ha az sem lesz jó, akkor elmegyünk a gyűjtők, csereberélők börzéjére. Ott biztosan lesz, amelyik megfelel azoknak a nagy igényeiteknek.
Vegyünk új egeret... Mi a fenének venni? Mondtam már, hogy a szomszédban van százszámra. Majd fogunk egyet (úgyis elég sűrűn kempingeznek nálunk az udvarban). Biztosan nem szokták esténként megszámolni őket. Észre sem fogják venni. Ez is csak felesleges kiadás lenne. Látod, majd én megtanítalak takarékoskodni. Nem biztos, hogy találunk fehéret, de majd beleteszem egy kis hipóba és szép hófehér lesz. Kapcsold be az egeret... Mi a szösz? Dehát egy egeret nem lehet csak úgy ki-be kapcsolgatni. Az nem játék! Egy egeret meg lehet fogni ragasztóval, egérfogóval vagy méreggel, esetleg egy jó macskával. Ha megvan, akkor hozzá lehet érni kézzel vagy kesztyűvel. Agyon is lehet ütni, na de bekapcsolni.
Kattints az egérrel a felső sarokba... Most mit mondjak? A mi időnkben ezt még csak „vágd hozzá" hadműveletnek neveztük. Mármint az egeret a falhoz..., vagy a földhöz. Egész jó kifejezés ez a „kattints oda a felső sarokba". No, ez már tetszik.
Nyomd meg az egér jobb gombját... Lehet, hogy mostanában az úri egerek már kabátban járnak, nehogy megfázzanak szegények? De akkor is, milyen kabát az, amelyiknek jobb és bal oldalon vannak gombok? Biztos valami új divat... Egyébként meg minek kell az egér kabátjának gombját piszkálni? Vagy agyonütni, vagy hagyni, hogy elszaladjon. Na, de nyomkodni...
Szedd szét... Hogyan lehet egy egeret szétszedni? Elég gusztustalan dolog ugyan, de ezt már boncolásnak nevezik. Ahhoz meg egyáltalán nem élő egér kell, hanem döglött. Az élő ugyanis leugrik a „műtőasztalról" és elszalad. Igaz, le lehet ugyan kötözni, de akkor nem lehet hozzáférni. Mégis csak az altató injekció beadása a legjobb megoldás... „Biztos, hogy ugyanarról beszélünk?- merül fel kissé ‚idejekorán’ a kérdés az öregben. Lehet, hogy az egér nem is azt jelenti, amire én gondolok?” Izgatottan lép be a könyvtár ajtaján. Felüti a Magyar Értelmező Kéziszótárt, és megtalálja a szót: egér – a lakóhelyek körül, maga vájta üregekben élő kis, szürke rágcsáló. Az öregúr elégedett arccal nyugtázza az eseményeket: „Csak nem én bolondultam meg. Jaj, ezek a mai fiatalok!”.
Ebből is látszik, hogy egyetlen szó mennyi félreértésre adhat okot. S ezen kívül még hány ilyen van, ami a számítógépekkel kapcsolatos (pl. ablak, könyvtár, stb.), nem is beszélve a rengeteg angol nyelvű szóról, amit használunk. A nyelv szempontjából mindenképpen ezek a honosításra váró jövevényszavak jelentik a nagyobb problémát, de azért kellemetlenségeket okozhatnak az azonos hangalakú, névátvitellel kialakítottak is (gondoljunk csak szegény nagypapára). Nyelvünket eddig is temérdek idegen szó tarkította, de a számítógépek ilyen sebességgel történő térhódításával egyre inkább elözönlik az idegen szavak.
Oda kellene figyelni, hogy ne használjuk ezeket feleslegesen, mert ha ezen az úton haladunk tovább, feledésbe merülnek a magyar nyelv csodálatos beszédfordulatai. Ne vegyük el utódainktól az önkifejezés sokrétűségének lehetőségét, hiszen nincs még egy ilyen gazdag nyelv, mint a miénk, ahol egy-egy szónak akár száz-százötven rokon értelműje is lehet.
„ Szerelmes költők és névtelen történetírók tollán és lantján jöttek az új magyar szavak, mint kora ősszel elszállnak a virágok pelyhei a hegytetőkről, elgurul az őserdei makk, útra kél a pókháló... Fegyverkovácsok munkája közben, harci mének legeltetése alatt, a holdfénynél éneklő pogány asszonyok dalolásából született a nyelv... A magyar nyelv a Tiszához hasonló kanyarulatokkal vándorolt útján. Növekedett, szélesedett, gyarapodott. Kis mécsek égtek, amelyek világánál költők hajoltak a pergamen fölé, és ötvösök módjára csiszolták a nyelv ékköveit...” (Krúdy Gyula)
Igaz ugyan, hogy nagy költőink művei fennmaradnak, de vajon mit érnek majd, ha nem lesz, aki megértse őket. S talán éppen ezért kell több figyelmet szentelnünk arra, hogy ne ösztönösen, hanem tudatosan használjuk azt, amit csak kölcsönbe kaptunk őseinktől, s tovább kell adjuk gyermekeinknek: a magyar nyelvet.
„Ismerős ős ajkával nekem hozta A századok mesélő kincsét anyám Legyen halk őseim énekes utóda, S nyíljon szép magyar szóra a szám.” (Urbán János)
|
|
Utolsó módosítás: 2006.11.02. |