Magyari József - Ubori Adrián

Mikor magyarul, mikor idegen szóval?

A magyar nyelv – a többi nyelvhez hasonlóan – sokféle idegen elemet és hatást fogadott magába több évezredes élete során.

A finnugor őshazából kiinduló őseink nyelvét már vándorlásuk során többféle hatás éri, főként a török népekkel való  érintkezés során (búza, sarló stb.), majd német jövevényszavakat fogadtunk be (her­ceg, selejt, polgár stb.). Mindezek mellett egészen a XIX. század közepéig a latin volt az  egyház, a hivatal, az államélet, a tudomány és az iskola nyelve, múlhatatlan nyomokat hagyva nyelvün­kön. A jóval szórványosabb olasz, francia és az újabban megerősödő angol hatást is meg kell említenünk. Nyelvünk felhasználta mindezt, amit más népektől kaphatott. Ennek ellenére mindmáig megőrizte sajátos jellegét, hangzásbeli és szerkezeti eredetiségét, önállóságát.

Ily módon a magyar nyelv részévé vált az európai kultúrának, fel­zárkózott a germán, a szláv és az újlatin nyelvekhez, gazdag iroda­lom hordozója lett, művészi és tudományos tudattartalmak közlésére egyaránt alkalmassá vált.

Mindaddig, míg nem bontakozott ki a tudományos alapú és szemléletű magyar nyelvtudomány, a magyar nyelvre a szókincsbeli tarka­ság volt jellemző, amit természetes állapotnak tartottak. A XVIII. században azonban a felvilágosodás eszméinek hatására és a Habsburg uralommal szemben támadt ellenállás következtében az anyanyelv használatának a fontosságát felismerték, és arra törekedtek, hogy megszabadítsák az idegen elemektől, fejlesszék és törvényes jogaiba iktassák. a XVIII. század végétől megkezdődik a nyelvtisztítás moz­galma, amely sok vitát hozott létre. A nyelvfejlesztési munkában többek között részt vett: Rát Mátyás, Révai Miklós, Verseghy Ferenc, Szemere Pál, Kazinczy Ferenc, Kármán József, Szarvas Gábor és még sokan mások. Közülük egyesek minden idegen szót száműzni akartak nyelvünkből, mások szükségesnek tartották bizonyos szavak átvételét.

A nyelvújítás eredményei az egész nyelv szerves részévé váltak, a tévedéseket, túlkapásokat a Tudományos Társaság, az Akadémia elődje igyekezett kiigazítani, majd az Akadémia. A nyelvvel, nyelvműveléssel programszerűen törődött az 1872-ben induló Magyar Nyelvőr c. folyóirat, amelynek az Adán született Szarvas Gábor volt az első főszerkesztője. A nyelvtisztítók és az idegen szók védői közt a harc fel-feléledő hevességgel napjainkig tart, a modern élet áramló fogalomözöne azonban egyre inkább védekezésre és kisebbségbe szorítja a nyelvtisztaság makacs és merev híveit. A valóság és a nyelvtörténeti tanulságok pedig józan megfontolásra, korszerű elvek kialakítására késztetik a mai nyelvművelést.

Az idegen szók óhatatlanul belekerülnek nyelvünkbe s örömmel fogadjuk őket, ha új fogalommal együtt jönnek, tehát hasznosak, gazdagítják nyelvünket, ha nem sikerül jó magyar megfelelőt találni rájuk, illetve egyetemes használatú nemzetközi szók (pl. demokrácia, sport, rádió, elegáns). A nemzetköziség előnyével szemben áll azonban az érthetőség igénye, különösen az egyszerű  emberek részéről, de az igazán fontos, közkeletű idegen szókat ők is egykettőre megtanulják és megértik. Tiltakoznunk kell azonban a szükségtelen, többnyire divatszerűen használt idegen szók ellen (volumen, rekonstrukció, kooperál, technikai stb.). Ezeknek a szavaknak megvan a magyar megfelelője: volumen=térfogat, rekonstrukció=újjáépités, kooperál=együttműködik, technikai=műszaki.

Azonkívül, hogy nyelvünket csorbítjuk egy-egy magyar szónak idegenre való fölcserélésével, fönnáll a veszély, hogy ezeket az idegen szavakat helytelenül is ejtjük_, vagy szövegkörnyezetben helytelenül használjuk, ami nyelvünk további torzulását eredményezi. A kiejtésbeli hibák egyik példája a lélektan szó helyett "szihológia" (pszichológia helyett) ejtése. Egyik divatos és elterjedt szó a "szuper". Ez a latin eredetű szó eleinte csak a műszaki-tudományos nyelvben volt használatos, amikor is szóösszetételek előtagjaként valaminek bizonyos mérték fölötti voltát jelenti. Ilyen összetétel a szuperszonikus (a hang sebességét meghaladó) repülőgép, szuperbenzin (igen magas oktánszámú benzin) stb. Az ilyen és hasonló kifejezések nem helyteleníthetők, hiszen többé-kevésbé szabályos képződmények és szükségesek is.

De a "szuper"-rel kapcsolt szavak jó része elfogadhatatlan. A szuper egészséges semmiképp sem helyes, ugyanis egészség fölötti állapotról nem beszélünk. A „szupernyugdíjas” kifejezés is kifogásolható, mert a nyugdíjas nyugdíjas marad, ha nagyobb nyugdíjat kap is, mint mások. A _„szupercsatár” helyett is inkább a kiváló csatár a helyes. A _„szupertiszta víz” megfelelő elnevezése a magyar nyelvben a desztillált víz.

A szakirodalom is tele van idegen szavakkal, sokszor indokolatlanul. Korábban latin, ma inkább angol szakszavak kerülnek be nyelvükbe. A kémiai szakirodalomban megtalálható, és szinte csak I R formában az infravörös rövidítés_,  amelyet az angol infra red-ből rövidítettek. Magya­rul IV formában szerepelne. A detonáció szót is sokszor használják a robbanás helyett, a szedimentációt az ülepítés, a koncentráltat a tömény helyett. A következő  kifejezéseknek is megvan a magyar megfeleltje:

demineralizáció-ásványtalanítás

fermentum-enzim

perforált-lyukas

mixer-keverő

A vajdasági magyar nyelvünkben az említett idegen szavak használatán kívül megfigyelhetjük a szerb nyelv szavainak a nagyfokú használatát. Az újságok, a sajtó, a rádió, a televízió sem mentesek ezeknek a szavaknak a magyar nyelvbe keverésétől, rossz példát mutatva az őket figyelemmel kísérőknek, a mindennapi beszédünk pedig hemzseg ezektől a szavaktól. Vannak akik nem is ismerik bizonyos fogalmakra a magyar kifejezést, mert állandóan a szerb szavakat hallják az adott helyzetekben, és ezáltal nyelvük keveréknyelvvé alakul. Környezetemben a magyar beszédben a következő szerb szavakat használják leggyakrabban; bazen=úszómedence,    patika=tornacipő, csasztizik=megvendégel, fizet valakinek valamit, szok=gyümölcslé, szörp, kokica=pattoga-tott kukorica, guzsva=tömeg, praksza=gyakorlat.

Az eddigieket elemezve megállapíthatjuk, hogy. az idegen szavak használatát elsősorban a kommunikáció eredménye szerint kell megítélnünk. A közérthetőséget az idegen szók fölösleges használata vagy túlzó divatja nem segíti, hanem gátolja. Az idegen szót kerülni kell, ha nem idegen ismeretet közvetít, csak akkor fogadjuk el az idegen szót, ha idegentől kapjuk a fogalmat is. Mindazokban az esetekben, amelyekben megfelelő magyar szó áll rendelkezésünkre, azokat kell felhasználnunk, ügyelni kell arra, hogy ha egy idegen szó bekerül a nyelvünkbe_, akkor azt helyesen ejtsük, és tanuljuk meg a pontos jelentését, hogy helyesen használjuk a közlésben.

Külön feladat hárul a vajdasági magyarokra nyelvük megőrzésében, mert a más nemzetekkel – elsősorban szerbekkel – való egymás mellett élés külön veszélyezteti a magyaroknak az anyanyelvét, akik nem igyekeznek eléggé saját nyelvüket igényesen használni.

Felhasznált irodalom:

Kovalovszky Miklós: Nyelvünk világa

Molnár Csikós László: Hogy is mondjam?

Kossa János: A mi nyelvünk

Ferenczi Géza: Magyarán

Ágoston Mihály: Rendszerbomlás!

Láncz Irén: Szarvas Gábor

Utolsó módosítás: 2006.11.02.