|
| |
LÉLEK ÉS NYELV
"Csak az anyanyelvvel nem lehet soha jóllakni, csak attól nem kapunk soha
csömört, csak azt fogadjuk magunkba korlátlanul úgy, hogy minden szemerjét
azonnal vérré változtatjuk: A többi nyelvből kisebb-nagyobb adagot bírunk el,
mint az orvosságból. Ami túl van ezen az adagon, az már nem gyógyít: mérgezést
okoz." - írta Kosztolányi Dezső, de gondolatait akár az idei Szarvas
Gábor Nyelvművelő Napok mottójául is kiragad- hatnánk, hisz ebben a kaotikus
világban vajon mi más adhat még erőt, mi másba kapaszkodhatnánk még meg, mint
anya- nyelvünkbe, amely - mint a Csontváry által megfestett magányos cédrus vagy
a Berzsenyi költeményben megénekelt tölgy- fa - még állja a vihart... Vajon
állja-e? Talán erre igyekeztek választ keresni a tudományos ülésszak meghívott
vendégei is (akik közül, sajnos, a magyarországiak hiányoztak, az utolsó
pillanatban lemondták szereplésüket a pillanatnyi jugoszláviai politikai helyzet
miatt), akik a nyelv és a lélek kölcsönhatásának témakörét elemezték. A tudat és
a lelkiállapot nyelvi vetületéről beszélt dr. Hódi Sándor; A szóhasználat lelki
hátterét dr. Cseh Márta boncolgatta; A tannyelv szerepe a tanulók személyiség-
fejlődésében többnyelvű környezetben volt a címe dr. Göncz Lajos előadásának.
Az október 8-ától10-éig tartó
rendezvénysorozat különben a már "megszokott" menetben zajlott: csütörtökön a
középiskolások beszédművészeti vetélked6jét hallgathatták végig az ér- deklőd6k,
pénteken pedig az általános iskolás tanulóknak szurkolhattak a nyelvi
vetélkedőn. Emellett az irodalombarátoknak is kedvezett a szerencse: Könyörgés
címmel összeállítást hallhattak a magyar költészet gyöngyszeméből a budapesti
Szabó András előadóművész és Mackó Mária népdalénekes előadásában,
találkozhattak Kiss Dénes íróval-költ6vel, és megtekinthették A magyar nemzeti
nyelv létrehozása című kiállítást.
(k.o.) Szabad Hét Nap 1998. okt. 14.
|