Hódi Éva

Bevezetés (2006)

Anyanyelv! Senki sem látta őt a bölcsőben, de csecsemő-arcát bárki fölidézheti magának, ha lehajol egy cseppet. Nem a földig, nem az alázatig. Hanem ahol egy gyermeki tudat szintjén kezdenek a szavak nyiladozni. Induljatok el vele az anyanyelv ösvényein és meglátjátok a bölcsőt, amelyért a Kőrösi Csoma Sándorok hasztalan keltek vándorútra – írja Sütő András Anyanyelvünk bölcsője (Évek, hazajáró lelkek, 1980) c. írásában.

Az anyanyelv eredete, „az anyanyelv bölcsője” régóta foglalkoztatja az embereket: tudósokat és köznapi embereket egyaránt. Számos elmélet, magyarázat látott napvilágot erre vonatkozóan, s olykor egymásnak szöges ellentétben levő elképzelések is.

Mivel magyarázható ez az érdeklődés a szavak eredete iránt, ami alól jószerivel senki sem vonhatja ki magát? Sütő Andrásnál maradva „a világ birtokbavételének illúzióját” jelenthetik a szavak, s attól függően, milyen eredettel ruházom fel a szavakat, érezhetem erősebbnek vagy gyengének, esendőnek magam.

Nyelvünk a germán nyelvek tengerében valóban merőben más struktúrát mutat, nyilvánvalóan különbözik tőlük. Legyünk büszkék erre vagy éppen ellenkezőleg: szégyenkezzünk miatta? Nagy öntudattal álljunk ki mellette, dédelgessük, ápolgassuk, vagy húzzuk meg magunkat, és igyekezzünk elfelejteni, beolvadni?

A szavak és nevek eredetét keresve a történelmi múlt is feltárul: latin szavak a kereszténység korából, németek a monarchia idejéből, török szavak a török hódoltság emlékeiként, s legújabb kori történelmünk és globalizálódó világunk újkeletű ’ajándékaként’ itt vannak az angol szavak.

A nyelvrokonság kérdése mindig az izgalmas témák közé tartozik. Hiszen milyen jó azt tudni, hogy nem állunk egyedül a világban, vannak közelebbi és távolabbi nyelvrokonaink. De nem jó viszont érezni a tagadhatatlan csalódottságot és kiábrándulást, amikor kiderül, hogy a nyelvrokonság közel se jelenti egymás megértését.  Az egyszerű anyanyelvhasználó azt szeretné, ha egy-egy szó eredete azonnal nyilvánvaló lenne: kimondom a szót, és azonnal rájövök, honnan származik. Olykor így van ez, többször azonban egyáltalán nincs így. A nyelvtörténeti fejlődés bonyolult útvesztőjében azonban nem könnyű mozogni, és az egyszerűbb, kézenfekvőbb magyarázatok olykor meggyőzőbbnek, hihetőbbnek tűnnek a tudományos okfejtésnél.

A 2006. évi Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokon szavaink és neveink eredetével foglalkozva különböző nézőpontból közelítettük meg a kérdést, illetve a nevek és szavak eredetének egy-egy aspektusával foglalkoztunk.

Ennek a témának szenteltük tudományos ülésünket és nyelvészeti pályázatunkat. A Nyelvművelő Napok programjában a hagyományokat követve a tudományos tanácskozás mellett általános és középiskolások vetélkedői szerepeltek, író-olvasó találkozón és irodalmi esten is részt vehettünk, nyelvészeti tárgyú kiállítást nyitottunk meg és megkoszorúztuk Szarvas Gábor adai mellszobrát. Támogatóinknak köszönettel tartozunk, hogy segítségükkel ismét megszervezhettük e nagy múltú rendezvényt, melynek fontosabb eseményeit jelen kiadványunkban szeretnénk megörökíteni és az érdeklődő olvasók elé tárni