Hódi Éva

Lássuk a medvét!

Igen büszkék vagyunk arra, hogy más nyelvekkel szemben, amelyeknek egyes nyelvjárási változatai annyira különbözhetnek egymástól, hogy a különböző nyelvjárási változatokat beszélő emberek akár meg sem értik egymást, a magyar nyelv esetében a nyelvterület legszélső településein élők is gond nélkül megértik egymást. A magyar nyelv egyes nyelvjárási változatai nem különböznek egymástól annyira, hogy értési nehézségek lépjenek fel. Az ö-ző nyelvjárású szegediek („szögediek”) beszédét éppen annyira nem probléma megérteni, mint az északi nyelvjárási területen élők „kík” (kék), „szíp” (szép) típusú szavait, vagy más nyelvjárási területeken a „lou” (ló), „disznou” (disznó) féle kettőshangzós ejtésmódot.

Vannak azonban olyan esetek, amikor mégsem értjük meg, miről is van szó. Ezek jó része idegen szó, illetve idegen szó magyarítása, amely kisebb-nagyobb területen használatos. Az idegen, főleg angol-amerikai kifejezések egyelőre megállíthatatlan beáramlása főleg a magyarországi nyelvhasználatban érvényesül, s ezek egy részét már meg is szoktuk. Szemrebbenés nélkül vesszük tudomásul például, hogy pattogatott kukorica helyett „pop corn”-t árulnak a moziban, s elfelejtettük viszolygásunkat, amit az első „hot dog” (’forró kutya’) hallatán éreztünk.

A megértést nehezítik azok a szavak is, amelyek az idegen nyelvű környezet hatására kerültek be a nyelvhasználók szűkebb csoportjának nyelvébe, s ott olyannyira általánossá váltak, hogy senki nem is gondol arra, hogy esetleg máshol nem így nevezik meg az egyes tárgyakat, fogalmakat. Nézzünk egy-két minket érintő példát! Csak errefelé értik az emberek, mi lehet a „flomaszter”, a „dvoszed”, a „troszed”, az „itiszon”, a „regál”, a „digitron”, sőt, még a szemafor hallatán is másra gondol a vajdasági és másra az anyaországi nyelvhasználó. Errefelé ugyanis a közlekedési lámpát (villanyrendőrt) nevezik szemafornak, a magyarországi nyelvhasználatban pedig kizárólag a vasúti átkelőhelyek előtt elhelyezett fényjelző készüléket. Személyes példát is említhetnék a meg nem értésre, illetve a félreértésre! Egyik ismerősöm örömmel újságolta, hogy születésnapjára „péglicát” kapott ajándékba a családjától. Én hosszú ideig arra gondoltam, hogy valószínűen vasalót kapott, bár csodálkoztam, hogy miért nem így mondja. Jóval később derült ki, hogy a „péglica” itt ugyanaz, mint Magyarországon a „kispolski” (vagy „kispolszki”), nevezetesen egy autó.

Az idegen szavak bekerülése mellett nehezíthetik a megértést azok a nyelvi fordulatok is, amelyek tükörfordításként vagy körülírásként keletkeztek, bár az adott fogalomnak van közszói megfelelője, de a nyelvhasználó valószínűleg még nem találkozott ezzel. „Adai vonalas telefonszám eladó” – olvassuk a hirdetést. A „vonalas telefonszámnak” telefonvonal a becsületes neve. „Választási malacok eladók” – olvashatjuk sokszor a hirdetést. Választási propaganda, választási kampány, sőt választási csalás is létezik, de vajon mi lehet a „választási malac”? Minden bizonnyal olyan malacokra kell gondolnunk, amelyeket már elválasztottak, azaz nem szopós malacok. A magyar nyelv szellemében ugyanis a szopós malacokra van külön kifejezés, az elválasztott malacokra nincs, azok egyszerűen malacok.

Az idegen nyelvi hatások mellett azonban, a tantervek és oktatási programok eltéréseiből, az egyes emberek nagyon eltérő iskolázottságából, olvasottságából és számos más okból is adódhatnak értési nehézségek. Egy tesztírás alkalmával kiderült, hogy az itteni gyerekek nem ismerik a következő szólást: fenn az ernyő, nincsen kas. Ahogy kicsit tovább kérdezősködtünk, kiderült, hogy errefelé a felnőttek sem ismerik ezt a kifejezést, ami viszont a magyar köznyelvben általánosan ismert és használatos. Olykor igen kellemetlen helyzet állhat elő, ha egy ismert kifejezés jelentése vagy jelentésárnyalata valaki számára ismeretlen. Jelen sorok írója nem tudott hova lenni a csodálkozástól, amikor a tengeri nyaralásból megérkezett kolleganőt üdvözlő tréfás, barátságos megjegyzésére „lám, megjöttek a tengeri medvék” nagy felháborodás volt a válasz. A „tengeri medve” jelentésárnyalata ugyanis kedves, humoros, nem sértő, emberre (tengerész) vonatkozik és nem állatra. Ismernünk kell tehát a szavak, kifejezések átvitt értelmét is!

Nos, a medve példánál maradva befejezésül: lássuk a medvét! Összegezésként elmondhatjuk, hogy noha a magyar nyelvben szerencsére a nyelv sajátosságait tekintve nincsenek olyan mérvű különbségek, hogy eleve lehetetlenné váljék a beszéd és a megértés, adódhatnak azonban olyan esetek, amelyekben a megértés zavart szenved. Rajtunk múlik, hogy a nyelv iránti megbecsülésből és saját magunk iránti igényességtől indíttatva mindent megtegyünk azért, hogy minél magasabb szinten sajátítsuk el és használjuk anyanyelvünket.

Utolsó módosítás: 2006.11.02.