Hódi Éva

Írni nehéz!

Mindenki, aki tollat ragad a kezébe, szembesül azzal a felismeréssel, hogy bizony nem egyszerű dolog az írás. A leírt szavak, fogalmak gyakran nem fedik, vagy csak körülbelül, pontatlanul adják vissza a mondandót. Jól tudják ezt azok, akik idegen nyelven próbálnak kifejteni valamit: gyakran nem azt írják, mondják, amit akarnak, hanem azt, amit tudnak. De így van ez olykor anyanyelvünk esetében is. S ami talán meglepő: egy rövid, két soros szöveg pontos, precíz megfogalmazása igen fáradságos munka!

Nézzük például az apróhirdetéseket! Ezekben röviden, néhány szóba sűrítve kellene megfogalmazni a hirdető szándékát, természetesen az adott nyelv jellegzetességeinek, szabályainak megfelelő módon. Hogy ez milyen nehéz feladat, szemelvényként csak néhány példa: „Kötödébe munkásokat varrásra és vasalásra felveszünk! Kötödébe kötősöket (?) – sőt kötösöket (!) – felveszünk!” – így szól a hirdetés. A „munkásokat varrásra és vasalásra” fordulat helyett a „varrónőket illetve vasalónőket” a szokványos nyelvi forma, a „kötősök” pedig bizonyára azok az alkalmazottak, akik kötőgépen dolgoznak. „Elszökött egy pekingi palotakutya” – tudósít a másik hirdetés. Ezt a kutyafajtát palotapincsinek nevezzük.  „Eladó regál, … sörös gajbák, … metalik szürke autó”.  A magyar nyelvben „ regál” szó nincs (van viszont szekrény, szekrénysor), a „gajba” helyett ládát mondunk, a „metalik” pedig metálfényű. A „30 000 kalóriás központi kályhát”, ami egy másik hirdetésben szerepel, kazánnak nevezzük. S végezetül egy igen vonzó példa: a „túrós csusza perzselt szalonna perccel” étel szokványos magyar megnevezése túrós csusza tepertővel (esetleg töpörtyűvel), bár ha belegondolunk, a hirdetésben szereplő szokatlan megnevezése mintha ínycsiklandóbb lenne!

Néha a nyelvérzék másképp differenciál, mint a nyelvtani szabály. Mindig megüti a szememet, ha azt olvasom az újságban (sajnos, egyre többször), hogy „a Vajdaságból elszármazott neves író” (költő, művész vagy bárki más), és tudván tudom, hogy a szóban forgó jeles személy tán egy évtizede sincs, hogy átköltözött egy magyarországi városba. Az Értelmező Kéziszótár szerint az „elszármazik” ige 1. jelentése: származási helyéről valahova elkerül, ott telepedve le, 2. jelentése: eredeti helyéről, illetve tulajdonosától máshova elkerül. Ezek szerint – az adott példa esetében az 1. jelentés értelmében - helyes a megfogalmazás. Mégis a nyelvérzék erősen berzenkedik ellene. Ha – példának okáért – Adáról elköltözöm Szegedre, akkor 5-6 év múlva már „elszármaztam”? S ha a nagyjából ugyanolyan távolságra eső Újvidékre költözöm, akkor is „elszármaztam”? Vagy ez utóbbi esetben egyszerűen csak elköltöztem?

Írni tehát nehéz. Azért is írtunk ki néhány hónappal ezelőtt ezzel a címmel pályázatot a középiskolások számára, hogy ezt tudatosítsuk bennük. Életünket azonban nem tudjuk elképzelni írás nélkül.  Nincs is olyan mozzanata életünknek, amelybe az írás ilyen vagy olyan formában bele ne szövődne. S az írás ötezer éves fejlődéstörténete után még ma is ott tartunk, hogy: írni nehéz. 

Utolsó módosítás: 2006.11.02.