Hódi Éva

„Határokat nem ismerő hirdetések”

A Magyar Szó egyik számában olvasom az örömteli új lehetőséget, mely szerint a lap Hirdetőosztálya lehetővé teszi ez év február elsejétől a „határokat nem ismerő hirdetések” megjelentetését. Megüti a szemem a határokat nem ismerő hirdetések kifejezés, amelyet a „hadd tudja az egész világ” szlogennnel nyomatékosítanak...

Nos, a hirdetések ismerhetnek-e egyáltalán valamit? Nyilvánvalóan nem, hiszen az ismerni szót csak élőlények, ember, állat vonatkozásában használjuk: Jancsi megismerte Juliskát, Bodri kutya felismerte a gazdáját stb. Újabban a komputerhasználatban is megjelent az ismer szó használata: a számítógép nem ismerte fel a CD-t, felismerte a programot, stb. A hirdetések vonatkozásában azonban az ismer nem megfelelő szó.

Hogyan értelmezzük mégis a határokat nem ismerő hirdetések kifejezést? Milyen határokról van szó? Terjedelmi határokról? Nem hinném, mert ahogy látom, a hirdetések terjedelme az újságban nem „határtalan”. Ami viszont a tartalmi vonatkozásokat illeti, ott tényleg fölöttébb széles a horizont. Mert lássuk csak! Hirdetnek jövendőmondást, átok- és rontásfeloldást, aura mérést (most, a XXI. században, és nem a középkorban), igénybe vehetjük a „legerősebb javasasszony” szolgáltatásait. Vajon fizikai erőről van itt szó, vagy a javasasszony rontásűző ereje a legerősebb? De az Ismerkedjünk rovat is sok nyelvhasználati érdekességgel szolgál: háziasszony nemdohányzó „házigazdához” menne feleségül,  egy úr „családtalan” nővel szeretne ismerkedni, – bár valószínűen inkább gyermektelen nőre gondolt.  Az álláshirdetések között is rábukkanhatunk furcsa megfogalmazásokra, mint pl.: Családi ház takarítására heti három bejárással keresnek takarítónőt. Ezt szokás szerint úgy mondjuk, hogy heti három alkalommal. A legkülönösebb nyelvi fordulatra abban a rovatban lelhetünk, amelyben különböző állatokat kínálnak eladásra. Itt pl. azt olvashatjuk, hogy eladó két nemes, „termékenyítő” bika. A „termékenyítő bikát” helyesen tenyészbikának nevezik, mint ahogy általánosabb értelemben a tenyészállat kifejezés használatos.     

Továbbolvasva az újságot, „egyetlen vajdasági magyar nyelvű napilapunkat”, a hét végi számokban szokásos „Magyarzó Pistike messéi” rovatig eljutva, egyre inkább az a meggyőződésem, hogy nem szerencsés az újságban hétről hétre kificamított helyesírású szövegeket megjelentetni. Az újságnak, a nyomtatott sajtónak inkább a helyes nyelvi modellt kellene az emberek számára továbbítani, és nem az amúgy is meglevő nyelvi bizonytalanságokat elmélyíteni.      

A „határokat nem ismerő hirdetések” fordulat pedig valószínűen nem a terjedelemre és nem is a tartalomra vonatkozott. Inkább arra, hogy határon túl is feladhatnak hirdetéseket. S ha ez így van, és határon túl is olvashatják az újságot, még inkább nagyobb gondot kéne fordítani a pontos és helyes nyelvi fordulatokra. 

Utolsó módosítás: 2006.11.02.