Ha a könyv nem lenne...

A könyv történetéből címmel kiállítás tekinthető meg Adán

Adán a múlt hét végén zajlott le a hagyományos Szar- vas Gábor Nyelvművelő Napok rendezvénysorozata, melynek keretében A könyv történetéből címmel érdekes kiállítást állított össze Csáky Sörös Piroska, a Magyar Tanszék tanára. A kiállítás rendezője megnyitó beszédében elmondta, hogy: "A könyv az az ékszertartó, melybe a legértékesebbek mentették bele kincseiket. A könyv, melynek segítségével utódjainkkal érintkezünk. és üzenünk a jövőnek..." - idézhetnénk Kosztolányit. Hasonlóan gondolkodott már az 1650-es években Coménius is, aki sárospataki tanárként mondta diákjainak: "Ha könyvek nem lennének, tudatlanok s tanulatlan ok volnánk valamennyien: nem volna emlékünk a múlt eseményeiről, semmi ismeretünk sem lenne az isteni vagy emberi dolgokról..."

    Nincs szándékomban értékelni a könyvek különböző szempontú meghatározását. Ezek a meghatározások év- századokkal ezelőtt jelentek meg, s változtak, módosultak, új tartalommal töltődtek fel - ahogyan az emberi társadalom és a civilizáció fejlődött. Jelentőségük nagyobb volt abban a korban, amikor a könyvek (kézzel írottak vagy nyomtatottak) képezték a gondolatátvitel egyedüli formáját, az irodalom és a tudományos eredmények áthagyományozását, amikor az írás volt az egyedüli tömegtájékoztató eszköz. Több ezer évre volt szükség, míg kifejlődött a gondolatrögzítés írásos formája, s lehetővé vált gondolataink rögzítése és a gondolatátvitel (térben és időben) a kéziratosság korától az ős nyomtatványok megjelenéséig. S alig kellett 500 év ahhoz, hogy meginogjon Gutenberg találmányának egyeduralma az elektronika megjelenésének hatására.

    Mi már tudjuk, hogy az írás az emberiség emlékezete, amelynek segítségével átadhatjuk tudásunkat, tapasztalatainkat, elmondhatjuk vágyainkat és reményeinket, élményeinket és csalódásainkat. Ahhoz, hogy üzenetünk eljusson a címzetthez, anyagra van szükségünk, amely révén közvetíteni tudjuk mindezt. Ez az anyag évezredek során változott: az emlékeztető csomóírástól, az agyagtáblákon, papiruszon keresztül a pergamenig és a papírig, illetve ma már a digitális adathordozókig.

    A tárlaton csak mozaikszerűen tudjuk bemutatni a magyar könyv történetéből a fontosabb állomásokat, a teljesség igénye nélkül Felvillantjuk a fejlődés útját a papirusztól a digitális adathordozókig. A lehetőségeink korlátozottak, ezért részben fénymásolatokat mutathatunk be, s csak kis számú hasonmás kiadás és eredeti könyv kap- hatott teret a tárlaton.

    El kell ismerni, hogy a modem technológia, az internet vagy háló csodákra képes. Széles körű tudást biztosíthat, ha nem is olyan elmélyült formában, mint a klasszikus könyvek. Biztosíthatja az embereknek az információhoz való elvitathatatlan jogát és szükségletét. Egyben azért nem ingathatnak meg: A könyv megmarad! Az új évezredben is. El tudom képzelni az embert a kép- ernyő bűvöletében, amint újabb és újabb ismeretekre "halászik", akár a tudományok területéről, akár a mindennapok időszerű eseményeiről elégíti ki kíváncsiságát. De el- képzelhetetlen számomra, hogy valaki a képernyőről olvassa áhítatosan Szophoklészt, Shakespeare-t, Tolsztojt, Andriéot vagy Márait. Még kevésbé a költőket: Petrarcát, Lorcát, Puskint, Petőfit vagy másokat! Mert a könyv bármilyen formában is létezett, évszázadok óta megtartotta titokzatos voltát. Lehetővé tette számunkra, hogy meg- ismerjük a múltunkat, őseinket, azok kultúráját. Össze- kötötte a múltat a jövővel S mi is ezt szeretnénk áthagyományozni az elkövetkező nemzedékekre. Mert a könyv legyőzte a teret és az időt. Élhetünk nélküle, de nem hi- szem, hogy érdemes - mondta többek között Csáky Sörös Piroska a megnyitó alkalmából.

                                        (ger: Magyar Szó, Tiszavidék, 2002. október 18., péntek)

Utolsó módosítás: 2006.11.02.