Játék a nyelvvel

Az íráskészség visszafejlődött, viszont a szóbeli kifejezés és a játékos kedv töretlen – Dr. Szűts László nyelvészprofesszor az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok tapasztalatairól nyilatkozik

Dr. Szűts László, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, tizennegyedik éve vezeti a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok játékos nyelvi vetélkedőjét, amelyet az általános iskolák diákjai számára szerveznek. Ennyi év alatt sok tapasztalatot gyűjtött össze, kialakult képe van tizenéves fiataljaink nyelvi tudásáról:

– Tizenöt éve járok Adára, és akkor is jöttem, amikor mások mentek, és aggódva nézték az itteni történéseket. Örülök, hogy figyelemmel kísérhetem a nyelvi, nyelvhasználati, beszédstílusbeli változásokat. Az idei vetélkedőről azt kell mondanom – bár lehet, én lettem igényesebb –, hogy a feladatlapok megoldásában nem jeleskedtek a mostani versenyzők, a helyesírásuk tehát gyengébb. Viszont a szóbeli szereplésük nagyon ügyes volt és ez kárpótolt engem. Talán azzal magyarázható ez, hogy a televízió sok vetélkedőt közvetít, és abból megtanulják a csavaros észjárást. Volt, hogy be sem fejeztem a kérdést, már mondták a megoldást. Tehát az íráskészség kicsit visszafejlődött, de a szóbeli kifejezés és játékos kedv töretlen.

– Mivel magyarázható, hogy gyöngébb a gyerekek helyesírása, írásbeli készsége?

– Ez nem vajdasági jelenség. Az otthoniak sem tudnak többet, mint az itteniek. Sokat kellene olvastatni őket. Nem Harry Pottert, hanem szépirodalmat. Móra Ferencet, Jókai Mórt, Tömörkény Istvánt, és majd később olvashatja a Harry Pottert is. Tehát minél több könyvet el kellene olvasni, és a magyar nyelv szólásait, közmondásait böngészni, mert elsősorban ezekből lehet megtanulni a helyesírást és a jó íráskészsége.

– Nemrégiben olvastam, hogy Magyarországon az irodalomtanítási törzsanyagból kiiktattak több magyar írót. Hogy lehet megszerettetni az olvasást, ha még az iskolai tananyag is egyre szűkül?

– Ismertem a nemzeti Alaptantervnek legalább öt-hat változatát, és elmondhatom, hogy egyik sem tökéletes. A törzsanyagból nem volna szabad kivenni Németh Lászlót, sem más magyar írót. Jó lenne, ha a tanárok a jövőben inkább az olvasásra fordítanának nagyobb hangsúlyt, tehát a művek ismertetésére, nem pedig az irodalomtörténeti ismeretek átadására. És még hadd mondjam el, hogy a nyugati és amerikai futurológusok azt jósolják, hogy a huszonegyedik század újra a humán műveltség százada lesz. Tudniillik a humán műveltség állandó, a természettudományi ismeretek azonban változnak, új elemet fedeznek fel, új vegyi értéket stb. De egy Shakespeare-idézet mindig ugyanaz marad. Bízom benne, hogy visszakapja eredeti helyét a humán műveltség: hogy olvasni, zenét hallgatni, képtárba járni az 

– hogy úgy mondjam – újra divat lesz. És akkor az olvasással (is) gazdagodhatna lelki életünk, a személyiségünk – és a szókincsünk. A legnagyobb felelősség az iskolára hárul. Tévednek, akik azt gondolják, hogy nem annyira fontos a nyelvismeret, hiszen minden tudást a nyelv segítségével adunk át.

Gruik Ibolya, Magyar Szó, 2004. október 14.

Utolsó módosítás: 2006.11.02.