Csincsik Rózsa

„Édes anyanyelvünk”

Az iskolákban a tavasz a versenyek időszaka. Februárban-márciusban megkezdődnek az iskolai válogatások, majd a körzeti megmérettetések, míg végül a legjobbak megkapják az őket megillető elismerést.

Az adai Műszaki Iskola tanulói is sok-sok versenyen vettek részt ezen a tavaszon, talán több évre visszamenően egy iskolaévünk se telt ennyire a versenyekre való készülés szellemében, mint az idei. A lehetőségek köre egyre jobban bővül. Már nemcsak a szűk hazai pályán mozoghatunk, hanem egyre gyakrabban megélhetik diákjaink, hogy az izgalmakkal teli verseny egyúttal a Kárpát-medence magyar fiataljainak a találkozási és ismerkedési lehetősége is.

Egy ilyen jellegű versenynek hazai döntőjén vettünk részt 2003. május 31-én Óbecsén. Ez az „Édes anyanyelvünk” nyelvhasználati verseny, melynek döntője Sátoraljaújhelyen lesz ez év októberében. Ezt a korábban országos, majd most már Kárpát-medencei szintű versenyt 31. alkalommal fogják megrendezni. Vajdaság négy évvel ezelőtt kapcsolódott be. Ezúttal összesen 13 versenyző jelent meg ezen a napsütéses délelőttön az óbecsei gimnáziumban: az újvidéki, a topolyai, a zentai, a törökkanizsai és a becsei gimnáziumból, valamint a becsei és az adai szakközépiskolából. A szervezők több résztvevőre számítottak, és joggal, hiszen pl. Szabadka, Kanizsa, Csóka teljesen lemaradt a palettáról.

A verseny kétfordulós. Az első fordulóban egy írásbeli feladatlapot kaptak a tanulók – nyelvtani, nyelvhelyességi, helyesírási, stilisztikai és szövegjelölési feladatokkal. Ebben a körben igen ügyesen szerepeltek, hiszen ez volt az, amire tanulni, készülni lehetett. A második forduló szóbeli feladatot jelentett, mégpedig szövegalkotást – egy 3 perces beszédmű szerkesztését és előadását – meghatározott témáról, kijelölt műfajban és egy sajátos hallgatósághoz szólva. Ehhez három felkínált téma közül választottak egyet-egyet a versenyzők, tetszésük szerint. Csak érdekességként említem meg a lehetőségeket: vallomás az anyanyelvről – baráti körben; elmélkedés a világról, amelyben élünk – a teremben ülőkhöz szólva; és végül vitaindító a sport, a mozgás szerepéről mindennapi életünkben – iskolatársak körében. Mi, a teremben ülők most tényleg nagy izgalommal vártuk, vajon hogyan birkóznak meg gyerekeink ezzel a könnyűnek nem mondható feladattal, ami kreativitást, önálló gondolatokat és véleményt, határozott kiállást, meggyőző előadásmódot – és nem utolsósorban igényes, választékos, művelt köznyelvi szóhasználatot és megfogalmazást igényelt. Ki sikeresebben, ki közepesen, de mindannyian végigküzdötték ezt a fordulót is – túltéve magukat lámpalázon, szorongáson – vallottak arról, hogy milyen drága, féltve őrzött kincs számukra az anyanyelv; vagy értékelték világunkat, korunkat azzal az őszinteséggel, amivel igazán csak egy tizenéves fiatal tud megszólalni.

Iskolánkat László Endre másodikos elektrotechnikus tanuló képviselte. Helyezést ugyan nem ért el, de helytállt a versenyben, és olyan tapasztalatokkal térhetett haza, amiket, remélem, a következő alkalommal jól hasznosíthat majd. Viszont a szintén adai Raffai Ágnes, aki a zentai gimnázium színeiben versenyzett, képviselni fogja a vajdasági középiskolásokat októberben Sátoraljaújhelyen.

Ennek a versenynek a tapasztalata bennem, a tanárban megerősítette azt a törekvést, hogy segítsük tanulóinkat az önálló gondolatformálásban és véleményalkotásban – és abban is, hogy saját gondolataikat, véleményüket megfelelő, művelt köznyelvi szinten, magabiztosan, meggyőzően és határozott kiállással el tudják mondani.

Utolsó módosítás: 2006.11.02.