Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok

Az idei Szarvas Gábor nyelvművelő napok (Ada, Jugoszlávia, október 11-13.) alkalmából a szervezőt, Hódi Évát kértük meg rövid összegzésre.

    - 1970-ben tartottak először Adán Szarvas Gábor nyelvművelő napokat. Tavaly ünnepeltük a rendezvény 30. évfordulóját, ebből az alkalomból egy kiadványt is megjelentettünk, amelyben összegeztük a rendezvény harmincéves történetét. A kezdeti időkben először kétévente, majd háromévenként rendezték meg a napokat, a 80-as évek elején pedig betiltották. Az utóbbi tíz évben azonban soha nem maradt el.

    - Hogyan sikerült ezekben a nehéz években nyelvművelő rendezvényt tartani Jugoszláviában?

    - Nem egy alkalommal olyan helyzet állt elő, hogy már-már lehetetlenné vált a Szarvas-napok megtartása. Egyik évben a NATO-bombázás fenyegető réme, a másik évben a bombázás utáni helyzet, a rá következő évben belpolitikai válság és még sorolhatnánk. Egyik egyesületi tagunk fanyar humorral megjegyezte: számunkra ebben már nincs semmi rendkívüli, mi így élünk. De mire elérkezett a rendezvény időpontja, mindig rendeződött a helyzet. A másik gondot természetesen az anyagi feltételek megteremtése jelentette. Az adai önkormányzat támogatása mellett több helyen pályázunk, és emellett igen nagy segítséget jelentenek számunkra a helybeli vállalatok és magánszemélyek, a civil szervezetek. Minden nehézség ellenére úgy érzem, hogy az utóbbi évtizedben teljesedett ki igazán a rendezvény. A hagyományos események mellett - játékos nyelvi vetélkedő az általános iskolások számára, koszorúzási ünnepség, tudományos ülésszak - az utóbbi időben a középiskolások beszédművészeti vetélkedője, az irodalmi estek is a Szarvas-napok arculatának meghatározó részévé váltak. A tudományos üléseken neves magyarországi és vajdasági nyelvészek egész sora tartott előadást. Az idén - betűrendben - Balázs Géza, Büky László, Katona Edit, Kóltói Ádám, Láncz Irén, Minya Károly, Molnár Csikós László, valamint leghűségesebb vendégünk, Szűts László.

    -Mekkora összefogás kell a szervezéshez?

    - 1993-ban alakult meg a Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, s ettől kezdve az egyesület a Szarvas Gábor Könyvtárral és az adai önkormányzattal szervezi a rendezvényt.

    - Látható, hogy igen nagy az érdeklődés...

    - Az idei rendezvény szép számú közönséget mozgatott meg. 27 vajdasági iskolából - köztük Szabadkáról, Újvidékről, Temerinből, Becséről, Kanizsáról, Kikindáról, Horgosról, Tornyosról, Péterrévéről, Oromhegyesről, Adáról, Zentáról, Törökfaluból, Padéról, Kishegyesről, Moholról, valamint a magyarországi Szolnokról és az erdélyi Gyergyóalfaluból - 57 tanuló jelentkezett a játékos vetélkedő re, és színháznyi közönség, 400 szurkoló előtt versenyeztek. Telt ház előtt bonyolítottuk le az adai városháza 100 személyes dísztermében a középiskolások beszédművészeti vetélkedőjét, s úgyszintén itt, szép számú közönség előtt tartottuk a tudományos ülésszakot. Rendezvénysorozatunkat figyelemmel kísérte az Újvidéki Televízió, az itteni sajtó és a rádió. Azt hiszem egyébként, hogy a mintegy 12 ezer főt számláló Adán nincs is olyan ember, aki ne tudná, mikor vannak a Szarvas Gábor nyelvművelő napok. Más városokból, elsősorban Újvidékről azonban több vendéget várnánk

    - Kitüntetést is átadnak az ünnepségen. Ki az idei kitüntetett?

    - A Szarvas Gábor-emlékérmet 1995-ben, a Szarvas Gábor nyelvművelő napok 25 éves jubileuma alkalmából alapítottuk olyan személyek jutalmazására, akik kisebbségi viszonyok között a magyar nyelv és kultúra ügyéért fáradoznak. Ebben az évben Hajnal Jenőnek ítéltük oda az emlékérmet. Hajnal Jenő a Művelődési Szövetség alelnöke, a vajdasági magyar művelődési élet fontos személyisége. Ösztönzésére több olyan kezdeményezés jött létre - magyar könyvtáros csoport, könyvtáros lap, magyar nyelvű könyvek be- szerzése, hazai és külföldi tanácskozásokon való rész- vétel, az informatikai kultúra terjesztése -, amelyek csökkentették a nehéz helyzetből adódó lemaradást, s ezáltal segítik a vajdasági magyar kulturális életben tevékenykedők munkáját.


                                                                 (
Balázs Géza: Édes Anyanyelvünk, 2001. december)
 

Utolsó módosítás: 2006.11.02.