|
|
|
|
Anyanyelvünkről
vallottunk Voltaképpen ezt (is) akarta - akarja immár csaknem három évtizede tudatosítani fiataljainkban, és bizonyítani a szélesebb közösségnek is az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Egyesület, mely rendületlen kitartással és céltudatossággal hirdeti és tartja meg minden évben (immár huszonhetedik alkalommal) a Szarvas Gábor Nyelvművelő Napokat. Nem véletlen tehát, hogy például a középiskolások beszéd- versenyén épp a fent idézett szöveget kapták kézbe a fiatalok, hogy aztán azt a verseny második fordulójában (a kötelező szövegtolmácsolásban) a saját megfogalmazásukban magyarázzák. S az sem volt véletlen, hogy két nappal később, a tudományos ülésszakon, amelyen több hazai és külföldi jeles szakember vett részt, nyelvünk helyzete volt napirenden. A tanácskozáson Szűts László tanár úr mutatott rá jelenünk egyik alapvető problémájára, miszerint nem az anyanyelvünk romlik, hanem a magyar nyelv használata. Mindennapjainkban egyre több a hibás szóhasználat, mondatalkotás és hangsúlyozás, gyakran lehetünk fültanúi nyelvi durvaságoknak. A bizalmas nyelvi szavak (pl. köszi, viszlát, dumál) térhódítása a kereskedelmi, politikai és sajtónyelvben immár aggasztó méretet öltött. A tanár úr mind a kritikátlan idegenmajmolást, mind az erőszakos és indokolatlan szómagyarosítást is helytelennek, veszélyesnek tartja. Ugyanakkor hangsúlyozta, a megoldást nem jogi szinten, rendeletek és törvények meghozatalában látja, hanem a közízlés folyamatos és állandó formálásában. Kiss Jenő budapesti professzor előadásának témája a magyar nyelvjárások az ezredfordulón volt. Azokban a dilemmákban próbált eligazítani, hogy vajon a nyelvjárások zavart okoznak-e a mindennapi kommunikációban, s egyáltalán, hogyan viszonyuljunk hozzájuk. Véleménye szerint. - jóllehet mindenütt a köznyelvnek van társadalmi tekintélye és presztízse - túlzás volna kommunikációs akadályokról beszélni. A tanár úr rámutatott arra is, hogy a nyelvjárás nemcsak sajátos nyelvi kifejezőeszköz, hanem ennél jóval több. Mai elidegenedett világunkban a modem ember szívet melengető vigasza - hisz a tudat, hogy épp a nyelvjárás által tartozik- tartozhat egy szűkebb közösséghez, felemelő érzéssel tölti el, hogy otthonra lelt ebben a rideg világban. Péntek János Kolozsvárról érkezett a tanácskozásra, s először az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének üdvözletét adta át. Ezt. követően bekapcsolódott abba a polémiába, hogy vajon most, az ezredfordulón a magyar nyelv tisztaságát illetően van-e okunk az aggodalomra. "Ha a nyelvet élő valóságában nézzük, s nem csak mint homogén, virtuális rendszert, akkor nem alaptalan a kérdésfeltevés, de... a nyelvnek van belső ön- törvénye, öntisztulása, miként a nagy folyamoknak is." Az ülésszak hazai résztvevői a kisebbségi lét által determinált anyanyelvünkről beszéltek. Ágoston Mihály (Ön)áltatás nélkül, vagy sehogy! címmel mutatott rá arra, hogy kellő nemzettudat nélkül az anyanyelvtudat is degradálódik. Várady Tibor a magyar nyelv jogállásának változásairól beszélt, természetesen az itthoni állapotokat és törvényrendeleteket véve alapul. Véleménye szerint ott, ahol több nyelv él egymás mellett, éspedig olyan környezetben, ahol a jelent egy nemrégen lezajlott polgárháború emléke színezi, ott lehetetlen a csoportsemleges megoldás, ott a kisebbségi jogok a másság elvét képviselik. Papp György: Kiút vagy kiúttalanság? címen olvasta fel tanulmányát, amelyben a köznyelvűsödésünket befolyásoló pozitív és negatív tényezőkről beszélt - s miként megfogalmazta - nem objektív tárgyilagossággal, hanem szenvedélyes szélsőséggel. Molnár Csikós László a vajdasági magyar nyelvű iskoláztatás problémakörét érintette. Számadatokkal igyekezett rámutatni arra, hogy kisebbségi helyzetünkben az anyanyelvű oktatás nem magától értetődő dolog. A háromnapos rendezvényt, mint mindig, ezúttal is az igényesség jellemezte, hisz az általános iskolások nyelvi vetélkedőjén és a középiskolások beszédversenyén, valamint az említett tudományos tanácskozáson kívül a szervezők egyéb műsorokkal is gazdagították a programot. kiállítást láthattunk a Magyar nyelvészek arcképcsarnoka címmel, csángó dalokkal és irodalommal ismerkedhettünk az irodalmi esten, barátkozhattunk Gyurkovics Tiborral az író-olvasó találkozón, valamint kegye- lettel adózhattunk Szarvas Gábor emlékének is, megkoszorúzván a mellszobrát. S a figyelmeztető szavak hallatán ismételten fontolóra vehettük az örök érvényű intést: a nyelveket - különösképpen talán épp anyanyelvünket - nemcsak az elménkkel, hanem a szívünkkel is tanulni kell.
|
|
Utolsó módosítás: 2006.11.02. |