Andrić Edit

Szerb etnikai hatások a magyar nyelvben

Heterogén nemzeti és nyelvi közösségekben, az emberek közötti mindennapi érintkezés következményeként a nyelvek egymásra hatása elkerülhetetlen jelenség. A különböző nyelvet beszélő, de egymás mellett élő népek beszédében különösen a nyelvrendszer legdinamikusabb rétegében, a szókincs és a szóhasználat terén mutatkoznak nagy kölcsönhatások, de a nyelv többi szintjén, így az alaktanban és a mondatszerkesztésben is észlelhetők a változások. Ez nem csak Vajdaságban és nem csak most érvényes, hanem általános jelenségről van szó. Így pl. a múlt századfordulón Vajdaságban a maihoz viszonyítva fordított irányú hatást tapasztalhatunk.

Nemrég Herceg Ferenc egyik művének korabeli, 1895-ben készült szerb fordítását elemeztem, s ennek alapján elmondhatom, hogy a magyarnak az akkori szerb nyelvre való hatása elsősorban szintén a szókincs terén tapasztalható legjobban. Ez a hatás majdnem ugyanolyan jellegű, mint a manapság észlelhető, fordított jelenség. Sok a magyarból származó közvetlen alaki tükrözés, de olykor a magyar nyelv csak közvetítő szerepet játszik. Leginkább méltóságneveket, foglalkozásneveket kölcsö-nöz a szerb szöveg, de vannak egészen közhasználatú szavak, természeti vagy társadalmi jelenségek nevei is:

városi pandúr – varoški panduri 8/4

bácskai  bicskás – bačvanski bičkaš 9/5

Szervusz, gyerek! – Szervusz, dečko! 97/74

A Gyurkovicsék béresei – Đurkovićeve sluge (bireši) 100/77

volt köztük képviselő, gazda, katona és szolgabíró – među njima beše zemaljskih poslanika, ekonoma, vojnika i solgabirova. 12/8

Országbírák, táblabírák, királybírák – Zemaljskih sudija, tablabirova, kraljevskih sudija 25/19

éppen valami majálisra készültek – baš se spremahu na nekakav majalis 58/44

a hercegprímás unokahugával – sinovicom herceg-primaša 30/24

ököllel verték a nagybőgő fenekét - pesnicom udarahu po dnu egeda... 104/80.

Íme a közvetett tükrözésre is néhány példa:

pulgerski događaj 55 (német jövevényszó a magyarban a polgár)

már egész tornyot építettek eléje – Čitav toronj napraviše pred njom 78/59

a ’torony' német szó, a szerbben 'toranj' alakban honosodott meg, s épp ezért a magyar nyelv hatása evidens, mert 'toranj' helyett 'torony' van a szövegben, épp úgy mint a 'lakáj' szó esetében:

az öreg úr négy lakájjal lefogatta  és a szobájába záratta. – stari gospodin sa četiri lakaja i zatvorio ga u sobu mu. 145/113

a kalauzok szolgálatkészen csapkodtak... – Kalauzi uslužljivo otvaraju vrata 7/3 (magyar közvetítéssel használt idegen szó, ma a kalauznak a szerbben más jelentése van, jelentésváltozás jött létre)                         

ezüsttálcákat raktak a cimbalomra, – srebrne zdelice (tacle) a magyar szókincs részévé, a szerb ezzel az slagahu na cimbulji, 104/80

Érdekes megjegyezni hogy bizonyos szláv, sőt szerb eredetű magyar szót, amely más jelentésben, módosult alakban vált új jelentéssel és új formában, úgymond magyar szóként tükröztet:

pipacsos rétek – kroz ritove sa turčiikom 6/2 (A magyar rét a teljesen más jelentésű szláv 'red' szóból alakulhatott ki az etimológiai szótár tanúsága szerint.)

még csak egy jókora puszta maradt meg belőle – dok od njega ne ostade velikačka pustara 34/27 (A magyar puszta eredete a szláv 'pust' melléknév lehetett)

a sárosi kamerális ispán özvegyének – udovici šaroškog komorskog išpana 30/23 (az ispán minden bizonnyal a 'župan' szóból ered)

Kövér Lizinek hívta a cselédség és Lusta Lizinek a család – nazivahu je čeljad »debelom Lizom«, a rodbina i »lenjom Lizom« 90/67 

A szerbben a 'čeljad' szó már akkor is, de ma főleg a háznépre, a gyerekekre vonatkozik, bár eredetileg lehetett szolga jelentése is mint ahogyan a magyar szónak is megvolt mindkét értelme mielőtt még jelentéselkülönülésre került volna sor: így alakult ki a család  és a cseléd szavunk. Itt azonban a fordító a 'čeljad' főnevet cseléd, szolga értelemben használja a magyar analógiájára.

A magyar nyelv hatása a helytelen képzők használatában, illetve az olyan szavak képzésében is megnyilvánult, amelyek a szerbben nem léteztek:

fűtő – ložar (ložač helyett) 7/3

gimnazista – gimnazista  (helyesen  gimnazijalac) 21/15.

Az iszik igéből kialakult ivó főnév analógiájára képezte a 'popiti' igéből a popilca főnevet, s így keletkezett a nyugtalankodik ige hatására a nemirovati, vagy az ujedljiv jelző a harapós hatására:

A kis jelző csak az ivók számára, de korántsem az elfogyasztott bor mennyiségére vonatkozik. – Dodatak mala tiče se samo broja popilica a nikako i količine potrošena vina. 104/80

hátrafogták a fülüket és nyugtalankodni kezdtek – stadoše rogušiti uši i nemirovati 112/85

a harapós szürkék gazdája – gospodar ... ujedljivih čilaša 114/87

Térjünk azonban rá a mai vajdasági magyar nyelvet érő szerb lexikai hatásokra. A szerb nyelv szerepét tekintve ez a hatás ma ugyanúgy kétféle lehet: betöltheti ugyanis a forrásnyelv, de ugyanakkor a közvetítő nyelv szerepét is.

A szerb nyelvből közvetlenül átkerült szavaknál, Klaudy Kinga terminológiával élve, meg kell különböztetnünk az ún. reáliákat, vagy kultúrszavakat, valamint az igénytelen nyelvhasználat eredményeképpen tükröztetett szavakat. Az előbbiek ugyanis az egy-egy nyelvközösségre sajátosan jellemző jeltárgyakat jelölik, tehát a magyarban nem létezik megfelelő ekvivalensük. Itt elsősorban azokat a kifejezéseket kell kiemelni, amelyek a szerb nyelvterületről származó, vagy pedig a magyar konyhába szerb közvetítéssel bekerült ételkülönlegességeket jelölik, és amelyekre a magyar nyelvben nincs megfelelő szó. Ilyenek pl.: ajvár, burek, csesznica, csevapcsicsa, dzsevrek, gibanica, kajmak, muszaka, tursija, prója, szavijacsa... Ezeket a magyarban csak körülírással tudnánk visszaadni, ha nem alkalmaznánk az alaki tükrözést. Ide tartoznak az államberendezésünkkel kapcsolatos megnevezések is, mint pl. a szábor, szkupstina..., továbbá a történelmi reáliák mint pl. a csetnik, uszkok, hajduk...

Az említett példák a tükröztetések kisebb részét képezik, sokkal gyakrabban fordul elő az olyan szerb szavak fölösleges és helytelen használata, amelyekre a magyar nyelvben van megfelelő, közismert megnevezés, de a nyelvhasználók helyette könnyelműségből, nemtörődömségből a szerb szóval élnek. Hasonló korú, nemű, megközelítőleg azonos szerb nyelvtudással rendelkező, baráti viszonyban levő személyek beszélgetésekor (tegyük még hozzá, hogy ehhez a kommunkiáció színhelye és egyéb körülményei is közrejátszhatnak) az önellenőrzés gyakran csökken, s habozás nélkül tükröztetik a szerb kifejezéseket. Addig, amíg ez az utcán hangzik csak el, elnézően hunyunk szemet, de a Tanszékre látogató hivatalnokok, értelmiségiek szájából elhangzó következő példák hallatán, már meghökkenve kapjuk fel fejünket:

Nincs pénz, de majd csak kimuvázok valamit.

Az előbbi séffel kész milina volt dolgozni. 

Azt se tudom kinek adresszirozzam a meghívókat.

Úgy él mint bubreg u loju.

Egész nap csak szasztancsizik, aztán navrat nanosz leír két lapnyi izvestajt.

És akkor ugye kobajagi egész nap dolgozott.

Csisztacsicából lett kurirka és most szolizza a pametomat.

Amint látjuk, nem csak szavakat, de állandósult szókapcsolatokat, szólásokat, hasonlatokat is átveszünk a szerbből: bez brige, csaszna récs, ako bog dá, bez veze, ko te pitá, mint grom iz vedrá nébá, málo szutra stb. Az irodákban dolgozó személyek, akik főiskolai, egyetemi végzettségüket szerb nyelven szerezték meg, s akiknek továbbra is szerb szakirodalom forog a kezükben, sőt munkájuk tárgyát képezi a szerb nyelven írt szöveg, könyebben élnek az alaki tükrözéssel.

Ugyanezt mondhatjuk el a városi tanulókról is, akik olyan iskolába járnak, ahol magyar és szerb osztályok is léteznek (rendszerint ezek vannak túlsúlyban). Ott a tanárok nyelvművelő munkája sokszor szélmalomharcnak tűnik.

Az utcán, a munkahelyen, a tömegtájékoztatási eszközök révén fülünkbe s tudatunkig is mindinkább szerb nyelven kerülnek az információk (gondolok itt különösen Vajdaság déli területeire), így fogadjuk be őket, s utána ezt a formát már nagyon nehéz megfelelő magyar kifejezéssel behelyettesíteni. Csakhamar oda jutunk, hogy a helyes magyar terminust fel sem ismerjük, nem tudjuk, mit jelent.

A tükröztetett szavak legnagyobb része hazánk társadalmi-politikai berendezésével kapcsolatos, a bírósági, jogi eljárásokban alkalmazott terminusok (mivel azok szerb nyelven folynak): vétye, odbor, komitét, komisija, szávet, szúd, szudija, tuzsba, molba, zsalba... A közgazdaságban is rendkívül sok ilyen szót találunk: blagajna, cenovnik, nálepnica, obracsun, obrázác, potrósnja, prómet, mustérija, raszprodájá, rázliká, záhtév, szamodoprinosz, decsiji dodáták, dnévnica, ménica. Azután, gyakorisági szempontból az étkezéssel kapcsolatos szavak következnek, de ezúttal nem a szerb specialitásokra gondolunk, hanem az olyan szavakra mint a: slág, pekmez, klópa, pávláka, polutka, sunkarica, zákuszka, szok, borovnica, kajgana, prilog, csasztizik stb. Gyakoriak a lakberendezéssel kapcsolatos szavak, valamint a búrordara-bokat jelölő kifejezések is: grejalica, luszter, komoda, plakár, kamin, kotlity, tapiszéria, tenda, tégli, szijalica... A ruházati cikkek megnevezése is sűrűn elhangzik szerbül, olyannyira, hogy olykor magunk is komolyan eltűnődünk egy-egy divatcikk hallatán „hogyan is mondják ezt odaát, Magyarországon”: gornyák, kapulyacsa, zvoncara, jakni, kaciga, majica, dokolenica,  trénerka, helánka, hulahopp, rol krágni, szomot, jelenszka kozsa, dzson, brodarica, patika...

Sokszor hallható szerbül a foglalkozások, tisztségek megnevezése: bravár, preduzimács, predrádnik, bolnicsárka, blagajnica, piszár, nácselnik, poszlovo-gya, séf, vozács...,  úgyszintén az intézmények és vállalatok neve is:  dom, rászádnik, toplana, vodovod...

Az egészségüggyel kapcsolatos szavak is közkedveltek, mivel ott különben is sok bonyolult, nehezen érthető terminus létezik, ilyenkor ugyanis az önfegyelem csökken és az olyan kifejezések hallatán mint a brisz, ciróza, csír, navlaka, protéza, uput, nálaz, zakázizik, prva pomoty, vakcína, zsúcs, zslézda  már el sem csodálkozunk.

Nem felejthetjük ki a szerb rétegnyelvekhez, különösen a diáknyelvhez tartozó kifejezéseket sem, amelyeket a fiatalok nagy előszeretettel használnak: burá-zer, frajer, láf, klinya, orták, glávonya.

De említhetjük még a sportnyelv kifejezéseit: neréseno, uspinyacsa, szpuszt, licsna, kuglizik, ruko-met, zakucázta, a gépkocsik és alkatrészeik terminológiáját: zsmigavac, lézsáj, prikolica, bregaszta oszo-vina, a földrajzi nevek, a városrészek, épületek neveit: záliv, petyina, detelinara, szájam, robna kutya a közlekedésben használatos kifejezéseket: koloszek, rászrsznica, pesácski, trotoár, a mindennapi tevékenységek és közhasználati cikkek nevét, mindazt ami körülvesz bennünket: rázglednicá, szelotejp, csesztitka, dópisznica, privezák, utikács, upályács, ogrlica, a munkaeszközöket és gépeket amelyek rendelkezésünkre állnak: szokovnik, szudopera, grickalica, szpájálicá, bezsicsni, azon kívül az elvont főneveket, amelyeket leginkább akkor használunk, amikor nem vagyunk tisztában azok jelentésével.

Érdekes hogy a mezőgazdasággal kapcsolatos szavak ritkán fordulnak elő szerbül. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy falun, zártabb, homogénebb nyelvi közösségben a szerb nyelv nem fejti ki oly mértékben a hatását mint városban.

A szerb szavakat vagy teljes egészükben vesszük át, ragokkal, képzőkkel együtt (definitivno, bukvalno, uszlovno, rukovodsztvo), vagy pedig magyar képzőket illesztünk a szerb szótőhöz: bogázik, dezsurál, rezervál, csesztitázik, szmétajozik, csasztizik... Előfordul, hogy a szó kezedete és vége (tehát az igekötő és a képző) magyaros, s csak a szótő szerb lesísáz, lesztrmoglávizik, elmrmlyázik, összeskrábáz, össze-mutykáz...

Az alaki tükrözés másik fajtája, a szerb nyelv által közvetített idegen szavak is nagy számban vannak jelen nyelvhasználatunkban. Minden nyelvnek megvan a maga módja és ismérve a tükröztetésre, belső törvényszerűségek, normák alapján teszi ezt. A szerb nyelv sokkal toleránsabb az idegen szavak átvétele és használata tekintetében, mint a magyar. A kétnyelvű közösségben élő és dolgozó személy többnyire úgy érzi, hogy ha a szerb nyelvben helyes és indokolt valamely idegen szó használata, akkor miért lenne az helytelen a magyar nyelvben. Azt azonban szem elől téveszti, hogy a szerb nyelvben gyakran nem létezik olyan kifejezés, amellyel az idegen szót behelyettesíthetné, a magyarban viszont van rá megfelelő szavunk. A szerb a saját törvényeinek, nyelvi normáinak megfelelően honosítja meg őket. Ezért fordul elő, hogy a vajdasági magyar nyelv egyrészt hemzseg az idegen szavaktól, másrészt pedig az egyébként közkeletű nemzetközi szavakat helytelenül használjuk. Ahelyett hogy leellenőriznénk hogyan hangzanak az eredeti latin, görög stb. nyelvben és ennek megfelelően alkalmaznánk őket (ha már nincs más választásunk) mi ugyanúgy mondjuk ki vagy írjuk le azokat, ahogy azt a szerb közvetítő nyelvben teszik. A szerb nyelv analógiájára téves végződésket használunk (dóza, garde-róba, garanció, tendenció, privilégió, akumulácija, delegácija stb.), vagy pedig elhagyjuk a latinos végződéseket (delegát, akcenát, dialóg, derivát, formulár...)

Keveréknyelvünkre a szerb prefixumok alkalmazása is jellemző, még akkor is, ha a szó végén magyar képzőt használunk: protivtézis, szamofinanszírozás, szamokritika, prokockázik...

Lássuk csak, miért is részesítjük előnyben a szerb szavakat a magyar kifejzésekkel szemben. Indokolt az alaki tükröztetés, amikor olyan új eszközök, tárgyak, fogalmak megnevezéséről van  szó, amelyekre a magyarban nincs megfelelő kifejezés, vagy pedig a pontosságra, illetve tömörségre való törekvés, a félreértések elkerülése váltja ki azok használtalát. De leginkább nem erről van szó, hanem a beszélő vagy nem tudja pontosan mit jelent a szerb szó, ezért nem helyettesítheti be megfelelő magyar kifejezéssel, vagy pedig nem ismeri a szó magyar megfelelőjét. Megtörténik, hogy ismeri a magyar kifejezést, de nem jut eszébe, és nem is törekszik arra, hogy felidézze emlékezetében. Sokszor a megfelelő műveltség hiánya, igénytelen nyelvhasználat, vagy a szakmai gőg, különcködés játszik közre. Olykor bizonyos személyekkel, sztárokkal való azonosulási törekvés, azok utánozása képezi az egyes idegen szavak használatának okát. Néha azonban a beszédpartner kifejező készségéhez való idomulás, a közvetlenebb kommunikációs szituáció megteremtése, a kommunikációs partnerek közötti baráti viszony, összetartozás érzékeltetése, valamilyen közösséghez való tartozás igénye váltja ki a szerb kifejezések választását a magyarokkal szemben.

Nyelvhasználatunkban oly mértékben eluralkodtak az idegen szavak, hogy szinte észre sem vesszük őket, fel sem figyelünk idegenszerűségükre, mind kevésbé bántja fülünket a közvetett tükröztetés. Ha ehhez még hozzáadjuk a szerb nyelvből beáramló szavakat, keveréknyelvünket csakhamar rajtunk kívül már senki sem fogja megérteni. Az idegen szavakra feltétlenül szükségünk van, de mértékkel és helyesen kell őket használni, csak olyankor, amikor más megoldás nem áll a rendelkezésünkre.

Utolsó módosítás: 2006.11.02.